Anci algaevő harcsa fajtái és gondozásai

Ancistrus temminckii.....minden túlzás nélkül állítható róla,"Ő" a legnépszerűbb algázó.Egyaránt megtalálható a kezdő és a vérprofi akvaristák medencéiben.Kimondottan "hálás" kis hal,az egyik örök nagy-nagy kedvencem.Jó alkalmazkodó képessége,a legtöbb díszhal betegséggel szemben rezisztenciája,egyszerű tartása-szaporítása,valamint békés természete miatt bátran ajánlható az akvarisztikával még csak ismerkedők számára is.Hazája Dél-Amerika (Brazília-Amazonas folyam).Itt főként a relatíve gyorsabb folyószakaszokat lakja.Bár eredeti élőhelyén a víz eléggé lágy,a közepes keménységű,neutrális kémhatású csapvíz tökéletesen megfelel tartására-tenyésztésére.A víz hőmérséklete szempontjából sincsenek extra igényei.Optimálisnak mondható számára a 22-28 fok közötti tartomány.Kifejlett mérete nem haladja meg a 13-14 cm-tA nemek megkülönböztetése ivarérett állatok esetében könnyű feladat.A hímek fején több,"antenna-szerű" kinövés látható,ezen kívül 2-3 cm-rel nagyobbak a nőstényeknél.Az ancistrus sp. anyagcseréje gyors,emiatt -testméretéhez képest- sokat ürít,így a rendszeres,részleges vízcsere, bomlástermékektől mentes víz,valamint a megfelelő biológiai szűrés,kiemelten fontos tényezők egészségének megőrzése szempontjából.Mindenevő,de mint minden algázó rendszeres,növényi eredetű táplálékot igényel (uborka, cukkini,gyermekláncfű zsengébb hajtásai). Emellett a megfelelő emésztéshez szüksége van valamilyen "fafélére" is (szőlőtőke,vasfa).Testmérete és bizonyos szintű revier tartó magatartása miatt 80-90 literesnél kisebb medencébe nem javaslom tartását.Viszonylag lassan fejlődik-válik ivaréretté (1.5-2) év.Az ívást követően az ikrákat a hím gondozza,ilyenkor magatartása -amennyiben társas medencében tartjuk- agresszívvé válhat a medence többi lakójával szemben. Az ivadék az ívástól számított 10-12. napon úszik el.Indító eleségként legoptimálisabb az alga,de szóba jöhet a fagyasztott paraj,fagyasztott,pépesített zöldborsó is.Az ivadék amíg el nem éri a 3-4 cm-es nagyságot viszonylag kényesnek mondható.Érzékenyen reagál a hirtelen vízváltozásra,infusoria-ra,bomlástermékektől terhelt vízre,zsúfoltságra.

Pár tapasztalat:

A kifejlett hím ancik kihalászása az akváriumból embert próbáló feladat.Elképesztő ügyességgel képesek elkerülni a rájuk lecsapó,halhálóval felfegyverzett akvarista kezet.Laughing Van viszont egy tulajdonságuk,ami jól jöhet nekünk,ha valamilyen oknál fogva ki akarjuk fogni őket a medencéből.A nap nagy részét rendszerint kedvenc pihenőhelyükön töltik :vasfán,szőlőtőkén,vagy éppen a belső motoros szűrő aljára cuppanva.Éppen ezért bőven elegendő ha az általuk bitorolt dekorációs elem,szűrő stb alá tesszük óvatosan a halhálót,majd a vízből kiemelve,a hálóval felfogjuk a fejest ugrani készülő algázó komát. Itt megemlíteném,hogy sajnos a hímek fejdísze rendszerint beleakad a hálóba.Semmi esetre se próbáljuk ilyenkor kézzel-lábbal,nádi hegedűvel kiszedni őket.Vízbe helyezve,a halhálót óvatosan kifordítva,a csapdába esett hímek előbb-utóbb önerőből kiszabadulnak. Wink

Sok helyen olvashatjuk,hogy ez a csodálatos algázó milyen kedves,ártalmatlan,a légynek sem árt stb stb stb. Nos,ezt személyes tapasztalataim nem minden esetben támasztják alá...Kisebb akváriumban tartva -főként a hímekre jellemző ez- igenis agresszívvé válhat.Főként igaz ez az etetés idejére.Amíg meg nem tömi a gyomrát,addig nem jár jól az uborka,cukkini stb közelébe téved,gyanútlan hal.

Az egyedül tartott,idősebb hímek -ez nyilván a korral jár náluk-,az évek múlásával "rigolyás vénemberekké" válhatnak.Jelenleg van egy 12 éves hím ancim,aki olyannyira "magának való" alak,hogy még a saját fajának nőstényeit sem tűri meg az egyébként megfelelő méretű (bruttó 160L-es) medencében.

Többen kérdezték már tőlem,hogy érem el,hogy az etetésre szánt kígyóuborka lesüllyedjen a medence aljára. Rém egyszerű módon.Az uborka darabot 30-40 mp-en keresztül mikrohullámú sütőben "megrottyantom",majd rögtön jéghideg vizet öntök rá.(lehetőleg ne sima üvegpohárral kísérletezzünk ,mert  a hőfok különbségtől könnyen elrepedhet).

 Az etetésre szánt zöldségféléket mindig este,közvetlenül villanyoltás előtt adom nekik,reggel a maradékot eltávolítom.(Akinek van pár almacsigája is az akváriumban az ettől eltekinthet).

A sütőtök elég könnyen bezavarosíthatja a vizet,ezért csak csínján bánni vele!

200 liter alatti akváriumba lehetőleg csak egy hím kerüljön,2-3 nőtény társaságában.Így elkerülhetőek a hímek közötti összecsapások.

Műeleségekkel csak módjával szabad etetni őket,mert a beleikben felhalmozódott pangó anyagok,a bélostorosok elszaporodásához vezethetnek...

Különösen érzékenyek a réz tartalmú gyógyszerekre!

Az egészséges,jó kondícióban lévő állatok immunrendszere a thorocatum-okéval vetekszik,rendkívül ellenállóak sok betegséggel szemben.


Aki harcsatartásra adja a fejét, és egy kicsit érdeklődik az általa gondozott állatok életmódja, szokásai, szaporodása felől, az idő múltával a kommerszebb halak után olthatatlan vágyat érez arra, hogy akváriumába telepítsen, a már megszokottól eltérő életmódot élő fajokat is. Ezt nem azért teszi, mert a régieket megunta, hiszen azok a továbbiakban mindig lakói maradnak medencéinek, hanem azért, mert megkedvelte e fura, érdekes életmódú lényeket, és új fajok tartásával, megismerésével, esetleg szaporításával kíván foglalkozni.

Beszéltünk a harcsák mindenki által legismertebb családjáról a Corydorasokról és a kevéssé tartott, de hozzájuk igen hasonlatos Brochisokról. Most szóljunk néhány szót a harcsák szintén nagyon sok akváriumban megtalálható csapatáról, melyet a szakzsargon "algázóknak", algaevőknek hív.

Kezdők kedvence az algaevő

Nagyon kevesen vannak azok a kezdő akváriumtulajdonosok, akik nem vásárolnak belőlük. Azzal a titkolt céllal telepítik őket, hogy ezekkel a halakkal megoldódnak az algák elleni küzdelemmel járó állandó gondjaik. Aztán persze általában kiderül, hogy ez az elképzelés hiú ábránd, annak ellenére, hogy harcsáink nagyon sok algát elfogyaszthatnak, ha az akvárium biológiája nem megfelelő sem ezekkel a halakkal, sem pedig nélkülük nem fog rendesen működni. Azonban ha adott esetben a képződő algamennyiség nem elegendő, megeszegetik drága féltett növényeiket is. Ekkor népszerűségi mutatójuk persze jelentősen csökken. Már utaltam rá, hogy e halak feladata nem az, hogy az akvaristák kötelező feladatait megoldják, és mentesítsék a haltulajdonost az akvárium helyes és lelkiismeretes gondozásától.

Ezzel nem állítom, hogy az "algázók" nem eszik az algát, csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezeket a halakat ne csak a saját feladataink terheinek könnyítése miatt tartsuk! Hazánkban az a vélemény alakult ki az évek folyamán, hogy az "algázók" igen ronda állatok. Ebben azért van némi igazság, de ahogy elnézzük az újonnan importált fajokat, a fenti megállapítással ellentétben találunk közöttük kifejezetten szép színezetű (pöttyös, csíkos stb. mintázatú), már-már vonzó, tetszetős kinézetű harcsákat is.

A tepsifejű harcsafélék

Akváriumainkban leggyakrabban tartott "algázóink" a tepsifejű harcsafélék (Loricariidae) családjához tartoznak, s valamennyien Dél-Amerikából származnak. Legfőbb jellemzőjük - mely először a leginkább szembetűnik -, hogy a döntő többségük bőrét teljesen beborítják a csontpajzsok. Testük igen lapos, első részük szélesebb magasságuknál. Nem minden fajnál találunk zsírúszót, azonban, ha az adott faj ezzel rendelkezik, azt erős tövis támasztja meg. Tiszta, gyors folyású vizekben élnek, de néha fellelhetők álló vizekben is. Nagyon kényesek a víz tisztaságára, zavaros, infuzóriumokkal dúsult vízben nem sokáig maradnak életben, nagyon rövid idő alatt elpusztulnak. Szájszervük hatékony tapadókoronggá alakult át, melynek segítségével a nagyon erős áramlás sem képes elsodorni őket. Olyan nagy szívóerőt képesek kifejteni, hogy szinte leválaszthatatlanok az aljzatról. Táplálékuk döntő hányadát a növényi eredetű eleségek alkotják. Ezért rendszeresen juttatnunk kell nekik zöldeleséget. A spenótot szívesen fogyasztják fagyasztva, vagy frissen, de nagyon kedvelik az üzletekben kapható gyorsfagyasztott parajpürét is. Ha a spenót-, saláta-, reteklevelet nyersen szeretnénk etetni velük, akkor kővel kell a leveleket az akvárium talaján, vagy tapadókorong segítségével az oldalfalon rögzíteni. Kedvelik még a növényi eredetű eleségtablettákat is. Persze a legjobban az alga felel meg számukra.

A Loricariidae család négy alcsaláddal rendelkezik, melyek a következők: Hypostiminae, Ancistrinae, Hypoptopomatinae, Loricariinae. Ezekben összesen 35 genust találunk (Franke 1985. után)

A felsorolt alcsaládok közül számunkra legismertebbek az Ancistrinae, és Loricariinae tagjai. A kereskedelemben ezek a leggyakrabban kaphatók. E fajok szállításakor ügyeljünk arra, hogy a nejlon zacskó sarkai is össze legyenek gumizva, mert ellenkező esetben főként az ivadékok beszorulnak, és könnyen elpusztulhatnak. Betelepítéskor egyesek szeretnek feltapadni a zacskó oldalára, ezért akváriumba való behelyezésük némi odafigyelést, gyakorlatot igényel.

Márvány és arany anci:

Az első, és máig talán legtöbbek által vásárolt "algázó" a mindenki által csal csak "ancinak" hívott harcsa, az Ancistrinae alcsalád Ancistrus nemének képviselője. Ha jól emlékszem talán1976-77 körül jelent meg hazánkban, s kezdte meg diadalútját, mely a mai napig töretlen. Hogy egészen pontosan melyik fajról is van szó, azt még senki nem tudta meghatározni, ezért a hazai leírások, az Ancistrus sp. (spec.) elnevezést használják. Néhány szakíró szerint valószínű, hogy több faj keveredéséből létrejött állatokról van szó (Hirmetzl 1993. után). Testét sok, bonyolult formájú csontlemez takarja. Ezekre az állatokra valóban igaz a fent említett megállapítás, ami a csúnyaságra vonatkozik Tartásuk sem nehéz, csak arra kell vigyázni, hogy medencéjüket jól fedjük le, mert főként a fiatalabbak szeretnek kimászni az akváriumba belógó csöveken, vezetékeken, s ez természetesen pusztulásukhoz vezet. A hím egyedek a fejükön mindenféle, nem is tudom minek nevezhető kinövéseket, antennákat, tarajokat növesztenek. Ez "dísz" a nőstényekről teljesen hiányzik, tehát az ivarérett példányok nemének meghatározása igen könnyű.

Tenyésztésükhöz nem kell semmiféle extra felszerelés. Elegendő egy nem túl kisméretű akvárium, melynek térfogata 30-50 liter közötti. A kristálytiszta víz alapvető követelmény, a budapesti csapvíz, vagy ahhoz hasonló megfelel. Berendezésnek elegendő egy jó kis odú, barlangféleség stb., mely lehet egy kitört oldalú virágcserép, vagy egy viszonylag nagy lyukakkal rendelkező tégladarab. Egyszerűbben leírva: valamiféle búvóhely, melyet úgy alakítsunk ki, hogy az lehetőleg a víz sodrában legyen. A hím őrzi az ikrákat, rászívja magát a "barlang" falára, a hasa alatt lévő peték így megfelelő védelmet kapnak. A kb. 6 nap után kikelő, majd további 5-6 nap után szétúszó kishalakat felnevelni nagyon könnyű, azokat a szülők nem eszik meg. Ebbe az alcsaládba tartozók közül a legismertebbek még: Pekoltia, Panaque stb.

Loricariinae alcsalád

A másik - bár nálunk kevésbé ismert és kedvelt - alcsalád a Loricariinae. Az utóbbi időben ezekből a fajokból is néha fel-feltűnnek az állatkereskedésekben, a "harcsacsemegékre" vágyók nagy örömére. Aki egy kicsit is jártas a harcsák világban annak sokat mondanak a következő nemek: Sturisoma, Loricaria, Rineloricaria, Dasyloricaria stb. Ők a nevezett alcsalád talán legismertebb képviselői. Valamennyire jellemző, hogy testük nagyon vékony, különösen a farktő keskenyedik el szinte "hajszál vékonyságúra", karcsú, fejük viszonylag nagy és páncélos. Szemeik kicsik, fejük nagy, szájuk alsó állású, előre tűrhető, s rajta gyakran rojtok, dudorok találhatók. A hímek fejének oldalain bajuszszerű bőrkinövéseket lelhetünk fel, melyek igazán ikrázáskor lehetnek feltűnőek. Ekkor ezeket felfedezhetjük a mellúszókon is. Az ikrázási időszakon kívül a nemek állítólag könnyen megkülönböztethetők. A hímek fejformája bunkószerű, míg a nőstényeké inkább háromszöget formáz (Franke után).

Este és éjszaka aktívak, világosban a kövekre, akváriumban esetenként az üvegfalra szívják rá magukat, és azokon függenek. Nem nagyon szeretik a túl meleg vizet, ezért a hőfok ne emelkedjék 25 °C fölé, légporlasztásról gondoskodjunk számukra. A vízzel szemben ezen kívül különösebb igényt nem támasztanak a 10 NK° keménységű, pH neutrális körüli megfelelő. Mivel csak éjszaka esznek, ügyelni kell arra, hogy társas medencében maradjon elég eleség számukra a késői időszakra. Ha nem díszmedencében tartjuk őket, ragasszunk egy 15 cm-es PVC csövet egy vastagabb üvegcsíkra, melyet fordítsunk a víz áramlásának irányába. Ezekbe a mesterséges búvóhelyekbe ikráznak (ha ikráznak) majd. Tenyésztésükhöz a szakirodalom szerint 6-8 NK° keménységű és 6,2-6,5 pH-s víz megfelelőbb.

Gyakrabban tartott fajok: Dasyloricaria filamentosa, Rineloricaria lanceolata, R. hasemani, Sturisoma panamense, S. barbatum.