Fátyol betegség (Costiosis,Chilodinosis,Trichodinosis,Colisa betegség)

Kórokozói különböző csillós egysejtűek, amelyek a bőrön, kopoltyúkon szaporodnak el.
Ilyenkor vékony, szürkés, fátyolszerű bevonat keletkezik a halakon (fátyolbetegség).
Behurcoláskor igen gyorsan elterjed az akvárium egész állományán.
Önmagában általában nem okoz elhullást, csak egyéb gyengítő tényezők (megfázás, zsúfolt tartás stb.) kíséretében hatalmasodik el.

Ezt a betegséget a stressz, a hőmérséklet-változás vagy a víz minőségének változása okozza. Halálos is lehet: főleg a Cyprinidae-ket (pontyfélék: barbus, rasbora és tanichtys fajok), a tengeri halakat és az üvegsügéreket (Chanda ranga) támadja meg. Tüneteit gyakran öszszetévesztik darakórral.


A tünetek: A halat finom, aranyos fátyol borítja, melyen apró fehér pettyek láthatók. Ezek kisebbek, mint a darakórért felelős Ichtyophthirius. A beteg hal a dekoráció elemeihez dörzsölgeti a testét, de amikor a betegsége súlyosbodik, tehetetlenül hever az akvárium alján, nem eszik, és a bőre foszlányokban leválik róla.


Az okok: A betegséget a dinophyciaek csoportjába tartozó mikroszkopikus paraziták okozzák, melyeket a klorofil nélküli algák közé sorolnak: nevezetesen az Amyloodinium, mely a tengervizekben él, és az Oodinium pillularis, mely az édesvizekben található.


Kezelés: Ugyanazokat a készítményeket lehet használni, csak nagyobb dózisban, mint amelyeket a darakór ellen alkalmazunk. A réztartalomra vonatkozó tanácsunk ebben az esetben is érvényes. Az utóbbi időben gyakran tapasztalható, hogy az édesvízi parazita (oodinium) rezisztens a kezeléssel szemben, s így a halak fertőzöttek maradnak.
Gyógyítására Formit-fürdőt javaslunk.
 

Akváriumi körülmények között a fátyolbetegség ugyancsak gyakran előfordul. A costiák testük elülső végén elhelyezkedő nyúlványukkal kapaszkodnak meg a halon, s a hámba fúródva tápanyagot szívnak. A Costia necatrix osztódással szaporodik, s a víz útján, vagy közvetlen érintkezéssel kerül át egyik halról a másikra. Rendkívül tágas hőmérsékleti határok között képes szaporodni. Leggyorsabban a 25-28 °C közötti tartományban szaporodik. A legtöbb külső élősködőtől eltérően a costiák a kissé savas kémhatású vízben intenzívebben szaporodnak, s az alacsony pH miatt amúgy is károsodott hámban tömegével megtelepedhetnek. Jelentkezésére elsősorban a legyengült, zsúfoltan tartott állományokban számíthatunk. A beteg halak étvágytalanok, a porlasztónál gyülekeznek, vagy a vízfelszínen pipálnak, kézzel könnyen kifoghatok. A halak uszonyain, bőrén és a kopoltyún vékony, fátyolszerű bevonat képződik. A bőr szakadozott, a felhám apró foszlányokban lebeg a testfelszínen. Érdekes jelenség, hogy az egymás mellett tartott különböző korú halak közül a costiák az idősebb példányokat nem, csak az ivadékot károsítják. A betegség megelőzése érdekében el kell kerülni az idegen helyről származó halak karanténozás, vagy mentesítő fürdetés nélküli betelepítését, a halak zsúfolt tartását. Fontos halainkjó kondíciójának biztosítása. Amennyiben a betegség mégis kialakul, úgy a gyorsfürdők közül a 2,5—4%-os konyhasóoldat vagy a formalin lehet eredményes, míg a hosszú fürdőkben a malachitzöld, vagy FMC-oldatok használata javasolható. A kereskedelemben kapható készítmények közül a Parakill vagy a Formit alkalmas a costiák elpusztítására

 

 

A costia kórokozója, az ostoros costia necatrix, a bodonidae családhoz, protomonadina fajhoz tartozik. Ez a parazita rendkívül kicsi : 8-15 mikron. Az elülső végén két ostor található, amelyek segítségével szabadon úszik a vízben.

A két ostorával a parazita hozzátapad a hal bőréhez és kopoltyújához, majd behatolva a külső szöveteibe annak tartalmával táplálkozik. ez a fajta parazita különféle formákat vehet fel, ami attól függ, hogy milyen helyzetben van a test a megfigyelő szeméhez viszonyítva. Fromája lehet: ovális, ék alakú vagy ívelt. Nagyon gyakran négy ostoros látható, két nagy és két kisebb. Ez magyarázza a parazita azon képességét, hogy nagyon gyorsan szaporodik. A második kis ostoros pár, a két nagyobb parazita kettéosztódásának az eredménye. A parazita közepén kerek sejtmag helyezkedik el. A protoplazmában elszórtan összehúzó vacuoles, és különböző zárványok vannak. A costia necatrix parazita a hal bőrén és a kopoltyúján élősködik. A halakon kívüli részeken, vagyis a vízben a parazita néhány órán belül elpusztul. A parazita növekedésének ciklusa nagyon egyszerű. A halra kerülve, a bőr vagy a kopoltyú külső sejtjein lokalizálódik, gyorsan nő és osztódással szaporodik.

 
 

Az ostoros betokosodásának kialakulásának kérdése a kedvezőtlen környezeti feltételek beálltával a mai napig nyitott. Csak azt a tényt sikerült megállapítani, hogy a feltételek létrejöttével a test kerekedni kezd. A parazita legintenzívebben a 25-28 °- os vízhőmérsékletnél szaporodik, de a 30-32°- os vízhőmérséklet káros hatással van rá.

Járványtan (epizootiológia)

Costia betegségben az akváriumi halak minden fajtája szenvedhet, de a fiatal példányok gyakrabban. A betegség kitörései egész év folyamán megfigyelhetőek az akváriumban, viszont a leggyakrabban a kora nyári hónapokban. Ez annak köszönhető, hogy a paraziták előfordulása a természetben megnő és az akváriumban kerülésük lehetősége az élő eledellel szintén megnő. A járvány jellegű betegség elsősorban a nevelő akváriumokban alakul ki, ahol sok a növényzet és a fiatal hal, ami túlnyomóan pusztulásukkal végződik. A kifejlett halak ritkán betegszenek meg, de a paraziták hordozóivá válnak.

Tünetek és patogenezis:

A costia betegség első külső jele  a halak nyugtalansága. Ez abban nyilvánul meg, hogy a díszhalak gyakran ereszkednek le az ajzathoz a legnagyobb tárgyakhoz közelítve (kövek, finom gyökerek, kagyló, stb.) és állandóan dörzsölgetik magukat azokhoz és a növényzethez. Ha a kopoltyúfertőzés nagymértékű a díszhalaknál fulladás jelentkezik, még ha az oxigén rendszer az akváriumban teljesen kielégítő. Az érintett kopoltyúk vérszegények és nyálka borítja őket, amely megakadályozza a vízben oldott oxigén felszívódását. A hal megtagadja az eledelt. Picivel később a testfelületen sötét foltok jelennek meg, majd fokozatosan szürke lepedékké válik. Ez a lepedék kékes árnyalattal is rendelkezhet. Kialakulásának oka az intenzív lepedékképződés. Néha megfigyelhető az uszonyok megsemmisítése, jellemzője melluszonyok szövetének az elhalása.

 
 

iagnózis

A chthyiophthirius, trichodina, chilodonella klinikai tünetei gyakran egybeesik a costia betegség tüneteivel. Ezért a diagnózis a betegség tüneteinek és a kórokozóinak a felismerését követően állítják fel, a díszhal bőrének és kopoltyújának mikroszkopikus vizsgálata elvégzésével. A mikroszkópos vizsgálatokat átlagos nagyítással és fél fényerőséggel végzik. A mikroszkóp kis nagyításával ( x 10 ) csak a tapasztalt szakemberek dolgozhatnak. A beteg díszhalak kezelését a legeredményesebben egy külön tartályban végezhetjük. E célból alkalmazzák a következő, rövid ideig tartő fürdőket:

A kálium-permanganát oldattal (KMnO4). A kezelés ideje 5 nap;

A nátrium-kloridot oldattal (NaCl). A kezelés ideje 7 nap. Használhatja a mesterséges tengervizet;

A vegytiszta réz-szulfát oldattal (CuSO2 * 5H2O). Naponta ismétlik négy napon keresztül;

A malachitzöld oldattal;

A Basic Violet C oldattal;

A formaldehid oldattal;

A bitsillina.5 oldattal.

Ha nincs rá lehetőség, hogy külön tartályban kezeljük a díszhalakat, akkor használjuk a gyógyszereket: tripaflavin, malachit zöld, réz-szulfát, rivanol, metilénkék, bitsillin-5 oldatokat, amelyeket fecskendezzünk be a közös akváriumba. A közös akváriumban való kezelés során közös akváriumi módszereket használnak. A vizet, ajzatot és a növényzetet a fertőzött akváriumban, ahonnan a halakat elköltöztették, nem cserélik. A halak hiányában a kórokozók elpusztulnak kevesebb, mint egy nap alatt. A megelőzés érdekében a víz hőmérsékletét az akváriumban megemelhetjük két napra 32 - 34 °- ra. A kezelés után a halakat áttelepítik az akváriumba és intenzíven kezdik táplálni friss élő eledellel.

Megelőzés

Annak érdekében, hogy megakadályozzák a kórokozók akváriumba jutását, az újonnan vásárolt halakat 30 napra karanténba helyezik. Ezután háromszor kezelik a megelőzésre fenntartott fürdőkben és csak ezt követően telepítik át a közös akváriumba. Meg kell akadályozni, hogy a természetes vizekből az akváriumba víz, élelem- és növényzettel együtt kórokozó kerüljön. Minden akváriumban külön háló, kaparó, adagoló, hőmérő, permetező és egyéb kiegészítő kellék kell, hogy legyen.

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő