FONTOS!Halaink kezelése előtt minden esetben próbáljunk pontos diagnózishoz jutni, lehetőleg állatorvos segítségével. Ha erre nincsen lehetőség, akkor vegyük igénybe tapasztalt tenyésztők segítségét, használjunk mikroszkópot és alaposan tájékozódjunk a különböző lehetséges betegségekről, gyógymódokról. Az egyes gyógyszerek alkalmazása előtt mindig olvassuk el a mellékelt adagolási útmutatót, tájékozódjunk a kockázatokról, mellékhatásokról.

Bármilyen gyógyszert és tanácsot csak átgondoltan, alapos megfontolás után és a magunk felelősségére alkalmazzunk! A honlapon található információk és tanácsok alkalmazásából adódó esetleges károkért semmilyen felelősség nem terheli az oldal szerkesztőit, üzemeltetőjét.

A márkákat, termékeket csak ajánlom, nem kötelező azt használni!

Betegség tipusokról link: http://www.vmri.hu/fish/pdf/MOHOSZ-Halbetegsegek.pdf


Betegség

A leggondosabban berendezett és karbantartott akváriumokban is felütheti a fejét valamilyen betegség. Sajnos nagyon is elképzelhető, hogy néha beviszünk olyan mikrobákat, parazitákat a halaink közé, melyek betegséget okoznak. Ráadásul az akvárium olyan zárt terület, melyben mind a szűrés körülményei, mind a magas hőmérséklet kedvez az ártalmas szervezetek elszaporodásának. Mivel az akvarisztika nem túl régi kedvtelés, a betegségek tüneteiről még elég kevés a pontos tudományos adat, ezért a kezelésük is sokszor bizonytalan. A leggyakrabban előforduló betegségek viszonylag könnyen felismerhetők, és ma már egyre több olyan kezelés és eljárás létezik, ami hatásosnak bizonyul a betegségekkel szemben.


A betegségek felismerése

Kezdő és gyakorlott akvaristákkal egyaránt előfordul, hogy megbetegszenek a halai. Ilyenkor az első és legfontosabb dolog az, hogy felismerjük, uszonyosunk valóban beteg-e, azaz a normálistól eltérő, betegségre utaló tüneteket mutat-e, vagy csak a gazdi paranoiás. Ez utóbbi esetben a halakkal nincs is további teendőnk.

Ha úgy látjuk, hogy egy hal beteg, először győződjünk meg arról, hogy minden készülék, kiegészítő stb. jól működik-e az akváriumban. Ha kiderül valami hiba vagy hiányosság, hamar megoldható a probléma.
Egyértelmű jele a halbetegségnek a has térfogat erőteljes megnövekedése (például hasvízkór esetén) vagy az apró, daraszerű pöttyök megjelenése az úszókon és a testen (darakór). De betegségre utalnak a véres sebek, fekélyek és a kóros lefogyás is.
Sajnos a halak eleinte jól titkolják betegségüket, csupán étvágytalanok és kevésbé mozgékonyak. Később pedig már azért nehéz észrevenni a rendellenességet, mert a kór előre haladtával összehúzzák úszóikat és többnyire behúzódnak valahova - ha még van annyi erejük


A viselkedés

Ahhoz, hogy észrevegyük egy hal viselkedésében a rendellenességet, tudnunk kell, milyen a normális viselkedése, márpedig ez nem mindig és nem minden halfajnál tűnik fel azonnal. Pedig nagyon sok apró jel van, amiből kóros állapotra következtethetünk. Tudni kell, hogy egy egészséges hal mindig energikus. Ha egy hal kimerülten vonszolja magát a medence alján, ha másképp viselkedik, mint ahogy mindig szokott, akkor el kell gondolkozni azon, hogy mi lehet ennek az oka. A rendezetlen vagy szabálytalan úszásból valamilyen parazita jelenlétére vagy rossz vízminőségre következtethetünk. A testét valamihez hozzádörgölő halnak is problémája van az egészségével.


Mire figyeljünk?

Egy hal testformája általában szabályos és hosszúkás. A lefogyott görbült, deformált testű halnak valami baja van, de ha túl kövér, az is azt mutatja, hogy nem egészséges. A lokalizált, vagyis egy helyre koncentrálódott kövérség daganatra utalhat. A szín, főleg a szín élénksége szintén fokmérője a hal egészségi állapotának: a fakuló szín rossz jel.

A szem
A szem mindig árulkodik a kóros állapotról. Normális körülmények között áttetsző és csillogó. A fátyolosan fehér szem vagy egy elszigetelt fehér folt a szemen sebesülést vagy betegséget jelent. Az abnormálisra duzzadt szem a szemek betegségre (exophtalmus) utalnak. A hal sebesülés miatt is elvesztheti szeme világát, de ezt általában nem sokkal éli túl.

Az úszók
Az egészséges állat úszói ki tudnak bomlani, csorbítatlanok, nincsenek rajtuk foltok vagy más gyanús nyomok. A halak között gyakori a verekedés, minek következtében az uszonyaikból apró foszlányok hiányozhatnak, de ezek a sérülések könnyen behegednek és a megrongálódott részek is regenerálódnak. De ha egy hal úszóinak nagysága regenerálódás helyett fokozatosan zsugorodik, akkor feltehetően szövetelhalásban szenved (nekrózis) és hamarosan elpusztul. Más betegségek következtében véresek lesznek az úszók. Az is előfordul, hogy hibátlannak tűnnek, de alig mozdulnak és teljesen a hal testéhez lapulnak: ez is betegségre vagy a víz rossz minőségére utal.

A bőr
A halak bőrén és pikkelyein éppúgy lehetnek szokatlan jelek és nyomok, ahogy más szervein is. A bőr sokféle betegség céltáblája: a szabad szemmel is látható paraziták, a bársonyos kinézet, a fehér pettyek vagy a fehér fátyolszerű foltok elszaporodása, végül a felálló pikkelyek mind betegségre utalnak. Ritkábban, de az is előfordul, hogy lyukak keletkeznek a fej körül, különösen a Cichlidae-k és egyes tengeri halak testén. Sok más betegséggel együtt a fekélyesedés is jól kezelhető, ha időben észrevesszük. Ezt a Tanganyika-tóból származó bölcsőszájú halat sürgősen el kellett különíteni, nehogy teleszórja az akváriumot baktériumokkal.


Mitől betegszenek meg a halak?

A megbetegedések és elhullások gyakran a rossz tartási körülményekre vezethetők vissza. A halak ugyanis alapvetően nem hajlamosak a megbetegedésekre, a hirtelen környezetváltozásokra viszont rosszul reagálnak. A tartási hibák miatt bekövetkezett stressz hatás immunrendszerük gyengüléséhez vezet, ezzel fogékonyabbá téve őket a különböző vírusok, baktériumok és paraziták okozta megbetegedésekre.

Az akváriumokban jelentkező betegségek többségét általában mikroszkopikus lények (mikroorganizmusok) okozzák. A fertőzésekért a vírusok, baktériumok, az egysejtűek (protozoák) és a gombák a felelősek. De vannak nagyobb állatok is (férgek, apró rákok, atkák), melyek parazitaként élnek a halakon és beteggé teszik őket. Ezek a paraziták az akváriumba kerülve könnyen elszaporodhatnak.

A betegség megjelenése az akváriumban
Azokat a szervezeteket, melyek a betegségeket előidézik, kórokozóknak nevezzük: ezek lehetnek vírusok, baktériumok, paraziták, és a legkülönbözőbb módon kerülhetnek be az akváriumba. Egy új hal, egy új növény mindig fertőzéskockázatos jelent, ártalmas parazitákat is hozhatnak magukkal. Még egy látszólag egészséges hal is lehet betegséghordozó, csak még nem látszik rajta.
A paraziták gyakran pete vagy lárva formájában kerülnek az akváriumba. A lárvák, általában még a szabadban, végigjárnak egy bizonyos fejlődési ciklust, melynek folyamán egy vagy több közvetítő szállásadó (madár, csiga) hordozza őket, és csak azután kerülnek a mi halaink közelébe. A madarak persze a vízben nem okozhatnak problémát, de a csigák igen: az akváriumba kerülve gyakran a csigák telepítik be a parazitákat. A tengeri planktonok és a természetből beszerzett élő táplálék szintén hordozója lehet a fertőzéseknek és parazitáknak. Ha több akváriumunk van, nagy a kockázata annak, hogy a fertőzéseket és parazitákat átvisszük egyikből a másikba. Elég a nedves kezünk vagy egy rosszul fertőtlenített eszköz, és máris fertőzött lesz az egész berendezésünk.

A betegségek megjelenése és terjedése
A halak sokszor ‚egészséges hordozói" egy betegségnek, vagyis van bennük egy olyan kórokozó, mely még nem okoz tüneteket. A betegség gyakran egy stressz miatt tör ki, máskor a hőmérséklet, a víz pH-ja, keménysége változik meg hirtelen, vagy valami teljesen más, a halakat gyengítő ok aktivizálja a kórokozókat. Csökkenhet a hal természetes védekező rendszere (immunitása) is, minek következtében könnyű prédája lehet a fertőzéseknek. Az akvárium egy zárt világ, ezért a kórokozók szaporodása nagyon felgyorsulhat benne, hiszen maga a víz segíti elő, hogy a halak érintkezzenek a fertőző baktériumokkal, vírusokkal és parazitákkal. A víz hőmérséklete is kedvezhet a nem kívánt organizmusok szaporodásának. Ám a betegségek terjedésének leggyakoribb oka az, hogy egy zárt akváriumnak mindig sokkal sűrűbb a „népessége", mint a természetes vizeké, és a kórokozónak sokkal nagyobb esélye van arra, hogy egy megfertőzhető hallal találkozzon. mint ha a természet szabad vizeiben lebegne.


A betegségekről

Elsősorban talán azt mondhatnánk el ebben a fejezetben, hogy ne zsúfoljuk túl az akváriumot.
Nehéz lenne darabszámot mondani, hiszen a kistestű halak, amik egyébként is csapatban mozognak, sokkal jobban tűrik a zsúfoltságot.
Ugyanakkor a nagyobb testű halaknál gyakran tapasztaltuk, hogy agresszív egyedek lesznek belőlük és mindent szétvernek maguk körül.
Ugyanaz a hal egy nagyobb akváriumba kerülve teljesen békéssé vált.
Na mármost az állandó terrorizálás is kiválthat betegségeket, nem is beszélve a külső sérülésekről.
Gyakran azt kérik, olyan halat adjak, ami nem igényes!
No ilyen nincs, pontosabban minden hal ugyanazt igényli nagyjából: meleg tiszta oxigén dús vizet.

Éppen ezért szellőztessünk minél többet. Ez egyrészt igen jót tesz halainknak, másrészt igen szép látványt nyújt az akváriumban.
Igaz sokaknak kellemetlen a levegőpumpa hangja, de erre is van orvosság: helyezzük el máshol a pumpát és a csövet vezessük az akváriumhoz!
Egyszerű!

Mellesleg tévhit, hogy ha van növény, majd akkor az termeli az oxigént!
Egy bizonyos határig, ami eléggé szűkös határ! Nem is beszélve arról, hogy éjszaka viszont elvonja az oxigént + széndioxidot termel+ nyáron kánikulában, amikor egyébként is 30 fokos a víz akkor sokkal kevesebb oxigént tud oldani!
Úgy hogy szellőztessünk! A betegségek kapcsán fontos lehet a hőmérséklet!

Miért is? Alacsony hőmérsékletnél ugyebár megfáznak a halak 22 fok alatt veszélyes a tartás.
A legmegfelelőbb a 24 fok. Viszont ha tegyük fel éppen felütötte fejét egy darakór, ami mint tudjuk egysejtű állatkák tömkelege a halon,- akkor ha a hőmérsékletet 1-2 napra felemeljük 30 fokra akkor csak ezzel is le tudjuk küzdeni a fertőzést.

Nem nagyon esik szó arról, hogy sózni sem árt a vizet.
Jódmentes konyhasó 10 literenként egy evőkanálnyi.
Jelentősen befolyásolja a betegségek leküzdési esélyeit. Régebben, amikor még vegyszerek sem voltak csak a só fürdő állt rendelkezésre és bár voltak elhullások sokszor használt is a kezelés.
Egy 100 literes akváriumba soknak tűnhet 10 kanál só de tegyük bele bátran.

Azután már csak a cserélt vízmennyiség arányában pótoljuk a sót.
A növényeknek sem árt beletenni.
Közreadunk egy leírást és a kezeléshez szükséges vegyszer-kombinációt.
Először az élősködőkkel kapcsolatban néhány alapelvre hívjuk fel a figyelmet:

1. A parazitákat általában a halakkal és az élő eleséggel hurcolhatjuk be az akváriumba.
2. A klinikai tünetek súlyossága a paraziták számától függ.
3. A parazitózis klinikai tüneteit súlyosbítják a vízminőségi problémák (oxigénhiány, nitrit, ammónia).
4. Gyakoriak a vegyes (parazita-baktérium) fertőzések.
5. A zsúfolt tartás meggyorsítja a fertőzés terjedését. A külső parazitákkal fertőzött hal gyakran szabad szemmel látható jellegzetes foltosságot mutat, uszonyai opálosak, összehúzottak, hasadozottak, esetenként vérzésesek. Gyakori az aljzathoz való dörzsölődés, hirtelen mozdulatok vagy az akvárium fenekén való mozdulatlan állapot.


Érdemes-e beteg halat gyógyítani?

A halbetegségek fellépése, megjelenése egyaránt problémát jelent mind az egyszerű - csak díszhalat tartó-akvaristáknak, mind pedig a díszhal-szaküzlet tulajdonosoknak. Ilyen esetben ugyanis több kérdés is felvetődik, és pedig:
1./ Milyen betegség jelent meg, azaz a diagnózis kérdése.
2./ Gyógyítható-e a fellépett betegség, és ha igen akkor mivel.
3./ Érdemes-e gyógykezeléshez folyamodni, a gyógyítást megkísérelni.
 

Vegyük sorba a kérdésekre adható, megközelítőleg helyes válaszokat!
ad 1/ Az akváriumban fellépő halbetegségek egy része viszonylag könnyen megállapítható, meghatározható, azaz diagnosztizálható, így a nem fertőző betegségek, a rendszerint egy-egy halon mutatkozó egyedi sérülések vagy a fejen, a testen, a szájszéleken megjelenő fehér, vattaszerű halpenész, vagy a szemkidülledés, ill. egy-két hal nehézkes, lökdöső úszásmódja. Ilyen esetekben ne gyógyítsuk, hanem selejtezzük a beteg halat, kivéve egy-egy értékesebb tenyész példányt, de csak a halpenésszel fertőzötteket.
Más a helyzet az élősködők okozta betegségekkel. Ezek egy része a hal testén mutatkozó külső jelekből szintén könnyen felismerhető. Így a darakór, a fátyolkór, a neon halbetegség, a hasvízkór, esetenként még a vörös kór, a baktériumos vértfertőzés is, a hasi tájék, vagy az egész test vöröses elszíneződéséről. A férgek pedig, így a halpióca, a haltetű, de még a kopoltyúférgesség is szabad szemmel jól láthatók és felismerhetők. Az utóbbiak gyógyítása ezért is könnyű és akár egyszerű 1-2 %-os sósfürdetéssel is orvosolható, megszüntethető.
 

ad 2./ Az egysejtű véglények által okozott, aránylag jól felismerhető, fent említett halbetegségek éppen gyors terjedésűk tömeges fellépésük miatt szoktak súlyos és nagy veszteségéket okozni a halállományban, bár kedvezőbb beszámítás alá esnek általában, mint amilyen pl. a hasvízkór. Ezeket a betegségeket fertőző voltuk miatt gyógykezelni és mielőbb megszüntetni kell! A legtöbbször a még tünetmentes példányok kiválogatásának sincs helye, és értelme, mivel ezek már a betegség lappangási szakaszában lehetnek és a betegség kitörése csak órák, napok kérdése. Ilyenkor célszerű az egész fertőzött ill. fertőzésre gyanús állományt gyógykezelésnek alávetni. A gyógykezelést magában az akváriumban végezzük nagyhatású gyógyszerekkel, kininnel, septilekkel, antibiotikumokkal, hogy a fertőző véglény szabadon úszó csapatait, rajzóit pusztítsuk el.

A baktériumos járványos fertőző halbetegségek esetében a legnehezebb a helyzet. Heveny formájuknak rövid a lappangási ideje, a fertőzés az egész állományt szinte egyszerre éri el. Az első tünetek felismerésekor is késő a beavatkozás. Értékes állomány esetében is csak a még tünetmentesnek látszó, jó erőállapotban lévő tenyészállatokat érdemes elkülönítve hatékony antibiotikumos kezelésnek alávetni.
Az előzőekben már tulajdonképpen a harmadik kérdésre is válaszoltam. Ezek szerint tehát a helyzettől függően ugyan, de érdemes és legtöbbször kell is gyógyítani a beteg halainkat, a megbetegedett halállományt. Számos rossz eredmény és rossz tapasztalat nem a gyógyítás ellen szól, hanem a késedelmes alkalmazás, a helytelen diagnózis vagy a nem megfelelő gyógyszer rovására írandó.
Mit érdemesebb tenni még a gyógyításnál is? Megelőzni a betegséget, meggátolni a fertőzést okozócsírák, kórokozók bekerülését, behurcolását halállományunkba.


Gyors parazitamentesítés

Konyhasó 1-3%-os oldatában fürösztjük a halakat, célszerűen hálóban a fürösztőoldatba merítve. A fürdetés ideje fajtól és korcsoporttól erősen függ, általában 2-10 perc közötti.

A legjobb támpont a kezelés beszüntetésére halaink viselkedésének megváltozása: amikor a halak a víz felszínére felfekszenek, akkor azonnal emeljük ki őket a fürösztőoldatból, hasonló hőmérsékletű tiszta vízben öblítsük le őket, majd tegyük végleges helyükre.

A sózás gyors és hatékony, de csak kellő körültekintéssel és nagyobb testű ellenálló halakkal végezhető, mivel a túlfürdetés az érzékenyebb és kisebb testű halainkat a megfelelő parazitamentesítő hatás elérése előtt elpusztíthatja.


A beteg halak elkülönítése és folyamatos megfigyelése

Ha valamilyen betegség megtámadja az összes halunkat vagy azok egy részét, akkor az egész akváriumot kezelni kell.
De vannak olyan jellegzetes betegségek, melyek csak bizonyos fajokat támadnak meg. És léteznek olyan gyengébben fertőző betegségek is, melyek csak a leggyengébb halakat érintik. Ilyen esetekben célzott kezelést kel alkalmazni. Kifejezetten a beteg halak kezelésére berendezett, mintegy kórházként működő másik medencébe kell elkülöníteni az érintetteket. Akkor is ajánlatos elkülöníteni a gondozást igénylő halakat, ha olyan kezelését alkalmazunk, mely árt a növényeknek (pl. réztartalmú készítmények) vagy a hasznos baktériumoknak (pl. antibiotikumok).

A „kórházakvárium"
Szereljük fel a medencét szűrőberendezéssel, fűtéssel és világítással. Ha antibiotikumos kezelést akarunk alkalmazni, használjunk levegőporlasztót is, hogy jó legyen az oxigénellátás. A kórházakváriumba ne kerüljön se homok, se növény, mert ezek jó rejtekhelyei lehetnek ártalmas mikroorganizmusoknak, s akadályozzák a hulladékok kiszippantását. A kórházakvárium vizét rendszeresen cserélni kell. Sajnos a vízben élő hasznos baktériumok, melyek fontos szerepet játszanak a szerves anyagok lebontásában, tönkremennek a vízbe került gyógyszerektől: ha tehát fenn akarjuk tartani a megfelelő vízminőséget, szükség van a rendszeres vízcserére.

A lábadozás
A halakat természetesen addig kell a kórházmedencében tartani, míg teljesen tünetmentesek nem lesznek. A gyógykúra után adjunk még két hetet a halaknak, és csak akkor tegyük vissza őket a közös akváriumba, ha ez alatt nincs semmilyen gyanús tünetük. Ilyen hosszú lábadozás után már kevés az esélye annak, hogy visszaessenek. Gyógyszeres kezelések után a halak rosszul esznek. Várjuk meg, amíg megint megjön az étvágyuk, és csak akkor helyezzük vissza őket a többi hal közé. Egy kis vitaminkúra sem árt a gyógyszeres kezelések után.

A betegségek megelőzése
Láttuk, hogy az akváriumban uralkodó életkörülmények hatással vannak a halak általános állapotára és arra, hogy mennyire fogékonyak a betegségekre. Ezért olyan körülményeket kell teremteni az akváriumban, hogy az ugyanúgy megfeleljen a halak szükségleteinek, mintha eredeti természetes környezetükben élnének. Ezen kívül természetesen be kell tartani bizonyos higiéniai szabályokat. Közös akváriumban arra is gondolni kell, hogy soha ne vigyünk be új halakat előzetes megfigyelés nélkül, ami természetesen egy „karanténban" azaz egy mellékakváriumban történik.

Alkalmazkodjunk a lakók életfeltételeihez
Halaink akkor lesznek egészségesek, ha megfelelő életfeltételeket biztosítunk a számukra. A legfontosabb feltétel a víz jó minősége. Ha a vízminőség eltér attól, ami a halainknak megfelel, akkor az általános állapotuk romlani fog. Olyan körülményeket kell fenntartani, hogy a víz tisztasága, hőmérséklete és kémiai összetétele ne változzon, és mindig megfeleljen az akváriumban lakók életszükségleteinek. Az egészség megőrzéséhez hozzátartozik a táplálkozás is: az étrendnek is alkalmazkodnia kell – mennyiségben és minőségben egyaránt – az akvárium lakóinak igényeihez.

Higiénia
Különös figyelmet kell fordítani minden olyan mozzanatra, mely az akvárium karbantartásával kapcsolatos. Mindig mossuk meg a kezünket, mielőtt bármilyen akváriummal kapcsolatos munkába belekezdenénk. Fertőtlenítsünk minden eszközt, amivel benyúlunk az akváriumba, különösen, ha több akváriumunk van. Higított hipóban nagyon jó eredménnyel sterilizálhatjuk az eszközeinket. Soha ne tegyünk át egyik akváriumból a másikba egy dekorációt tisztítás, és öblítés nélkül fontos hogy, mielőtt az új helyére tesszük, minden rárakódott fölösleges anyagot eltávolítsunk róla, nehogy valami fertőzést vigyünk át egyik medencéből a másikba.

A karantén
Minden új jövevényt helyezzünk legalább két hétre karanténba. A karantén medence, hasonló a kórházakváriumhoz, csak a vize más, ugyanis annak a közös akvárium vizével azonosnak kell lennie. Az elkülönítve tartott új halakat jól meg kell figyelni, naponta többször is érdemes rájuk nézni, mert így könnyebb lesz felfedezni az esetleges problémákat, s csak ha nem észlelünk rajtuk semmi rendellenességet, mozgászavart vagy betegséget akkor tegyük őket a közös akváriumba. Az új növényeknek is lehetnek nemkívánatos lakóik, ezért fertőtlenítőanyagot tartalmazó fürdőbe kell meríteni minden új növényt mielőtt, az akváriumba telepítenénk azokat. Az akvarista-szaküzletekben kapható kálitimsóból egy liter vízhez egy evőkanállal tegyünk, s hagyjuk ebben az oldatban a növényeket egy órán keresztül. Utána nyugodtan elhelyezhetjük őket az akváriumban.

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő