Páncélosharcsa fajtái és gondozásai

Rabauti páncélosharcsa - Corydoras rabauti

A faj valószínűleg azonos a C. myersivel. A sötét hosszanti csík világos narancsszín alapon a nyaktól a zsírúszó alatti részig húzódik. 5,5 cm hosszú. 24-28C szereti. 6-8PH.

Brazília középső részén lakik.

Társas hajlamú, legjobb kis rajokban tartani. Hőigényes; 24— 28 C° a megfelelő. Szaporodása Innes szerint egy kissé különbözik a C. paleatus étól; párzás közben a hím a nőstény fején "lovagol", amit követően a pár egymás mellett lefekszik a fenékre. Valószínűleg eközben zajlik le a peték megtermékenyítése. A peték kifejlődése 6— 7 napot vesz igénybe. Pinter kifejezetten társas állatoknak nevezi a fajt.

Kantáros páncélosharcsa - Corydoras zygatus

Tudományos név : Corydoras zygatus

Magyar név: Kantáros páncélosharcsa

Csoport: Harcsák

Származás: Dél-Amerika, Peru

Testhossz: 6 cm

Természetes élőhely: A Rio Hallagua vízrendszere.

Viselkedés: Társas, rajokban él. A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Alapvetően tubifexet esznek, kiegészítésként lehet száraz tápot adni.

Szaporítás: Elég könnyű

Medence: Minimum 40 literes

Halnépesség: 40 literre 4-5 hal

Dekoráció: Éles szemcséktől mentes finom homok, növények, gyökerek.

Hőmérséklet: 22-26°C

pH: 6-7

Keménység:1-15NK°

A kantáros páncélosharcsa teste narancsos színárnyalatú és egy csík fut végig a szeme fölötti résztől egészen a farkáig. Mozgékony, békés természetű, jól társítható páncélosharcsa, amely nappal is állandóan a homokot turkálja, ehető finomságok után kutatva. Tartása egyszerű, nem válogatós. Számára az ideálisan beállított akvárium olyan, amelyben a neonhalakat tartják: lágy, kissé savas víz, finom, lehetőleg sötét talaj, árnyékolt vízfelszín, tőzeges szűrés. A nőstények nagyobbak és hasasabbak, mint a hímek.
Hirtelen vízhőmérséklet-változással lehet kiváltani az ikrázást. Ikráit az üvegfalra és a növények leveleire ragasztja. A felnőtt példányok nagyon hasonlítanak a rozsda páncélosharcsára (Corydoras rabauti), de ivadékai nem olyan színesek.

Mozgékony, békés természetű, jól társítható páncélosharcsa, amely nappal is állandóan a homokot turkálja, ehető finomságok után kutatva. Tartása egyszerű, nem válogatós. Számára az ideálisan beállított akvárium olyan, amilyenben a neonhalakat tartják: lágy, kissé savas víz, finom, lehetőleg sötét talaj, árnyélt vízfelszín, tőzeges szűrés.

Alapvetően tubifexet esznek, kiegészítésként lehet száraz tápokat adni.

Hirtelen vízhőmérséklet-változással lehet kiváltani az ikrázást. Ikráit az üvegfalra és a növények leveleire ragasztja-

A felnőtt példányok nagyon hasonlítanak a rozsda páncélosharcsára (C. rabauü), de ivadékai nem olyan színesek.

Hálózatos páncélosharcsa - Corydoras reticulatus

Zöldes-vörösen csillogó alapon a hímen sötét vonalhálózat látható. A fiatal állatok hátúszójukon feltűnő sötét foltot viselnek, mely világos színnel keretezett; olyan időszakuk is van, amikor színezetük lényegesen egyszerűbb. A farokúszón széles függőleges sötét csíkok találhatók. A nőstények színezete egy kissé halványabb. 6cm hosszúak.

Amazonas-vidék (Monte Alegre-nél) élnek.

Kissé hőigényesebb, mint a C. paleatus; különösen a szaporodáshoz van magasabb hőmérsékletre szüksége (26— 28 C°). A peték állítólag akkor kerülnek csak be az úszók alkotta tasakba, amikor a pár már elvált egymástól. Az utódok három nap alatt bújnak ki; átlátszók, alig 2 mm hosszúak, s viszonylagos kicsinységük miatt papucsállatkákkal kell őket etetni. Körülbelül egy hét múlva már [i]Artemia[/i] naupliusz-lárváit, még valamivel később [i]Cyclops[/i]-lárvákat is fogyasztanak. Az ivadékok ismeretlen okokból kissé hajlamosak a megbetegedésre.

Alapszínük zöldes, vöröses, amelyen szabálytalan sötét vonalhálózat látható. Amíg fiatalok a hátúszójukon feltűnő sötét foltot viselnek.

 

Igénytelenek, tartásuk nem okoz problémát.  Szeretik a sötét búvóhelyeket. Békés állatok, épp ezért társas akváriumban való tartása igen közkedvelt. Kezdő akvaristáknak igen ajánlott. Mindenféle élő és szárazeleséget szívesen fogyaszt. A hőmérsékletet tekintve sem támasztanak túl nagy igényt, 20-26 °C között jól érzik magukat.

 

Szaporításuk nem nehéz, a legmegfelelőbb a 20-30 literes akvárium. Célszerű egy nőstény mellé 2-3 hímet tenni. Az optimális hőmérséklet 26-28 °C. A hímek feltűnő fürgeséggel hajtják nőstényüket. Az ivadékok kb 3 nap alatt bújnak ki. Hajlamosak a megbetegedésre.

Nem ikrafalók, de ívás után célszerű eltávolítani őket az akváriumból.

Schwartz páncélosharcsa - Corydoras schwartzi

 

Ennek a zömök felépítésű páncélosharcsafajnak alapszíne világosszürke, oldalain több sötét pontokból álló csík fut, melyből a két oldalvonali a kopoltyúhoz érve tölcsérszerűen szétnyílik, és a tölcsér egy kisebb csíkot foglal magába. A két szemet egy V alakú "bandita"-csík köti össze a fejtetőn keresztül, mely a szemgyűrűt és az íriszt is sötétre festi. A hátúszó formája lekerekített, a tüske hosszúkás, és mint a többi úszó, pontsorokkal díszített. A mellvérten és a kopoltyúfedőn arany irizálást láthatunk, mely a bandita csík mellett felnyúlik a hátúszóig. Ivarok: a nőstény szélesebb, és hosszabbra is nő a hímnél. 7cm hosszúak. 75 L minimum, 6,5-7,5 PH. 22-24 C.

Brazilia, a Rio Purus csatornarendszere.

Tartása megegyezik a többi coryéval.

Perui fekete páncélosharcsa - Corydoras semiaquilus

A nagyobb termetű Corydorasokhoz tartozik, könnyen felismerni jellegzetes "csőrszerű" fejformájáról, legtöbb rokonával ellentétben homloka nem domború, hanem homorú. Teste egész felülete sötét, a hátúszó után gerincvonala világosszínű, páncéllemezeit sötét pontok díszítik, hasa világos. Homlokán labirintus-mintát visel, feje feletti területen jellegzetes rombuszformájú világos folt van, a pofa két oldalán sötét csík. Mellúszóján sárga területet találunk, melldísze és kopoltyúfedője zöldesen csillogó aranyszínű. Úszói is sötét jellegűek, néhol elszórt sötétebb pettyekkel.8cm hosszúak. 80 L akvárium minimum. 6-8PH. 22-26C.

Igarapé Preto, a felső Rio Salimoes vízrendszere, Amazonasz folyó, Brazilia.

Tartása megegyezik a többi coryéval.

Barát páncélosharcsa - Corydoras sodalis

Egy pöttyözött cikk-cakk vonal fut végig a farokúszó tövétől az oldalvonal mentén, körülbelül a hátúszó elsô sugaráig. E vonal alatti részen függőleges, halványabb pöttyökből álló vonalak láthatók, amelyek a has felé haladva fokozatosan eltűnnek. A test vonal feletti részén sötét, labirintust képező foltok láthatók, amelyek a fej felé haladva apróbbak lesznek és besűrűsödnek. A fejen lévő foltok elkülönülnek, nem kapcsolódnak egymáshoz. Az úszók átlátszóak, de csíkozottak. 6cm hosszúak. 60 L minimum. 22-26 C. 6-8PH.

Brazília és Peru néhány folyóvize.

Könnyen összekeverhető a C. reticulatussal. Az alapvető különbség az, hogy a reticulatusnak a hátúszója nem csíkos, hanem egy sötét folt látható rajta. Mindkét faj rendkívül ritkán található meg a hazai kereskedésekben. Kényes, a vízminőségre nagyon érzékeny. Rendszeres vízcserékkel, változatos etetéssel a tartása probléma mentes.

Háromfoltos páncélosharcsa -Corydoras weitzmani

Teste alapszíne narancs-okker, oldalain két jellemző sötét foltot láthatunk, egyet a faroktőn, egyet pedig hátúszó alatt, amely a hasig terjed. A nem túl hangsúlyos "bandita"-csík ennél a fajnál is összeköti a két szemet. Úszói áttetszők, kissé narancsba hajló színezetűek. Mellvértje és kopoltyúfedője zölddel áttört aranycsillogású. 5cm hosszúak. 60 L minimum. 6-8PH. 22-26C.

A Río Vilcanota vízrendszere Cuzco környékén kb. 3000 m magasságban, Peruban.

A magashegyi élőhelyéből következően a víz hőmérsékletét tartsuk alacsonyan, 16-22°C körül, pH: 6-8 körül. Csapathal.

Albino foltos páncélosharcsa -Corydoras paleatus

Sajnos róla nem találtam információt!

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő