Páncélosharcsa fajtái és gondozásai

Rézfoltos páncélosharcsa - Corydoras duplicareus

Tudományos név :Corydoras duplicareus

Magyar név:Rézfoltos páncélosharcsa

Csoport:Harcsák

Származás: Dél-Amerika; Brazília, Kolumbia

Testhossz:5 cm

Természetes élőhely: Sekély, gyenge sodrású vizek.

Viselkedés: Társas, rajokban él. A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Elsősorban élő tubifexszet adjunk, de jobb minőségű száraz tápokkal is tartható.

Szaporítás: Elég könnyű

Medence:Minimum 60 literes

Halnépesség: 60 literre 6-8 hal

Dekoráció:Éles szemcséktől mentes finom homok. Az akvárium oldalán és a háttérben sűrű növényzet.

Hőmérséklet:22-26°C

pH:6-7

Keménység:1-15NK°

Várható életkor:5-10 év

Test alapszíne: szürke-barna
Fej: rövid és tömör
Úszók: színtelen és átlátszó
Méret: hím 50 mm, nőstény 55 mm
Vízhőmérséklet: 23-25 Cº
pH: 6,5-7,2
Tartása: Probléma mentes.

Gyakran összekeverik a Corydoras adolfoi-val, a különbség annyi, hogy az adolfoi fején lévő narancs folt idősebb korára elhalványul és barnás színű lesz. Szereti a kimondottan dél-amerikai biotóp akváriumot, lágyabb vízzel, finom homokaljzattal. Törpesügerek és pontylazacok mellé ajánlott. Legalább 6-8 darabot tartsunk belőlük. A szaporítás a számára előkészített akváriumban egyszerű, de az ivadékok nagyon lassan nőnek. Jól etessük meg őket élő eleséggel, és hajtsunk végre részleges vízcserét, hidegebb vízzel. Az ikrák 7 nap múlva kelnek ki, és további néhány nap alatt úsznak el.

Először leírta: Sands, 1995Élőhelye: Brazili, Rio Poranga; felső Rio Negro
Megjelenés: Nagyon hasonlít a Corydoras adolfoi-ra (Venezuela, Trinidad, La Plata), nevét ezen hasonlóság miatt kapta (duplicare = to duplicate, azaz másolat)
Méltán az egyik legszebb Corydoras fajként emlegetik, de sajnos hazánkban ritkán fordul elő. Több tenyésztô is sikerrel tenyészti, de rendkívül lassú fejlődése miatt még várat magára az elterjedése. Hajlamos együtt ívni a C. adolfoi-val.

Sterba páncélosharcsája - Corydoras sterbai

Tudományos név : Corydoras sterbai

Magyar név:Narancsúszójú páncélosharcsa, Sterba páncélosharcsája

Csoport:Harcsák

Származás: Dél-Amerika, Brazília, Bolívia

Testhossz:8 cm

Természetes élőhely: A Rio Guapore felső folyása.

Viselkedés: Békés, rajokban él. A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Mindenevő, jól tartható eleségtablettákkal és lemezes tápokkal, de aktívabb, ha élő eleséget kap (tubifex, vízibolha)

Szaporítás: Elég könnyű

Medence:Minimum 80 literes

Halnépesség: 80 literre 6-8 hal

Dekoráció:Éles szemcséktől mentes finom homok, növények, gyökerek.

Hőmérséklet:24-28°C

pH:7

Keménység:10-15NK°

Várható életkor:5-10 év


Ez a vonzó külsejű,a cory-k között viszonylag nagy testűnek számító páncélos harcsa faj főként a Rio Guapore folyó felső szakaszán (Brazilia,Kolumbia) található meg természetes környezetében.A kifejlett állatok testmérete 6-7 cm körüli,testük sötétszürke alapszínét,világos foltok és narancssárga "élű" mellúszók gazdagítják.Néhány díszállat kereskedésben találkozni lehet a faj albino változatával is (számomra rejtély mi értelme volt a sterbai esetében az albino törzs életre hívásának...). A nemek közötti eltérés gyakorlott akvarista szem számára eléggé szembetűnő: a hímek jóval karcsúbbak az ikrával telt nőstényeknél.Mivel a C.paleatus -szal megegyező testméretű fajról van szó,tartását csak 80 liter űrtartalom feletti akvárium esetében javaslom.Medencéjük berendezésénél egy igazán fontos szempont van : az aljzat.

Ez lehetőleg valamilyen homok legyen (folyami,kvarchomok stb).Mint minden corydoras,imádnak "túrkálni" az aljzatban  eleség utána kutatva (a növények gyökérzetét nem veszélyeztetik).Ha belegondoltok ezen szokásuk  rendkívül hasznos segítség nekünk akvaristáknak,hisz minél kevesebb el nem fogyasztott-később bomlásnak induló- eleség terheli a vizet halaink annál jobb egészségnek örvendenek.Csapatban érzi jól magát,ezért minimálisan 8-10 egyedet tartsunk belőle.Egy, a számára optimálisan berendezett medencében(víz hőmérséklet :25-28 fok, víz keménység :3-14 nk,ph : 6-7.5) 1-2 óra leforgása alatt már otthonosan érzi magát.Napközben -megszakítva az eleség utáni kutatást- szeret "kényelmesen elhelyezkedni" egy-egy nagyobb levélen,jávai mohában stb.Kedveli a közepes erősségű víz áramlást.

Rendkívül békés faj,így nyugodtan tartható társas akváriumban, más hasonló víz paramétereket igénylő,békés halfajjal.

Etetése sem okoz gondot,minden eleség típust elfogad.Természetesen az élő eleséget -tubifex,szúnyog lárvák,daphnia-,és fagyasztott eleségeket favorizálja,de kiegészítés ként (heti 1-2 alkalommal) adhatunk jó minőségű műeleséget is neki.

Szaporításához egy 20-25 liter körüli szivacsszűrővel ellátott medence tökéletesen megfelelő.A medencét töltsük fel lágy (5 nk alatti),ph 6 körüli vízzel (pl 3/4 rész esővíz,1/4 rész csapvíz keveréke).Aljzat nem szükséges,növényzetnek egy kisebb tő anubiast,vagy egy nagyobb adag jávai mohát használjunk. A szaporításra szánt egyedeket (1 nőstény, 2-3 hím) 1-2 napig ne etessük és lehetőleg az este közeledtével helyezzük át az ívásra szánt medencébe.Maga az ívás -mint ahogyan a fenti képen is láthatjátok- amolyan "T-póz" szerűen megy végbe.A nőstény szájával kiszívja a spermát a hím ivarnyílásból (általában a legjobban "hajtó" hímet választja),majd erős kopoltyú mozgással a két hasúszója által közrefogott ikrákra hajtja.Ezt követően egy ideig megfelelő hely után kutat a megtermékenyített ikrák számára,majd azokat az általa szimpatikusan ítélt helyre (anubias levél,üvegfal,jávai moha alá stb) felragasztja.Az ikrák száma  50-80 közötti (legalábbis nálam).Az ívás befejeztével a tenyész állatokat távolítsuk el a medencéből.A megtermékenyített ikrák aránya ritkán haladja meg a 70%-ot ezért -no és persze a 3.5-5 napos kelési idő miatt is- érdemes a vízhez penészesedést gátló szert és(vagy) némi jódmentes sót adni (1 mokkáskanálnyi /10 liter víz).A terméketlen-bepenészedő ikrákat- pl egy szemcseppentő üveg pipettával- érdemes eltávolítani,így elkerülhet,hogy az egészségeseket megfertőzzék.Az elúszás (hőmérséklet függő is) általában az ivást követő 7-9. napon következik be.Az ivadék indítására a frissen keltett sórák lárvája tökéletesen alkalmas.Takarító személyzetnek nem árt 4-5 kisebb csigát behelyezni a nevelő medencébe (kizárólag az iavdék etetésének megkezdésekor!).A kis halak 2-2.5 hónapos korukra egyre inkább hasonlítanak szüleikre.A hirtelen víz változásokra érzékenyek,ezért én -hetente 2-3 alkalommal- csak 8-10% vizet cserélek rajtuk.

A Corydoras sterbai jó alkalmazkodó képessége,és békés természetes folytán nyugodtan ajánlható kezdők számára is,egyetlen negatívumot tudnék csak megemlíteni vele kapacsolatban : az árát...az bizony az átlag magyar akvarista pénztárcájához mérten igen borsos....

 

Melegszerető, jól társítható pl. diszkoszos akváriumba is. Teste alapszíne szürke, sávokban húzódó narancs színű apró foltokkal. A mellúszója narancssárga. Gyakran összekeverik a Corydoras heraldschultzi-val, a különbség a két fajta között, hogy a sterbai-nak sötét alapon fehér foltok vannak a fején, míg a heraldschultzi-nak pont fordítva: fehér alapon sötét foltok. Általában nappal aktívak, különösen ha egy nagyobb csapatban tartjuk őket.

Megfelelő táplálás mellett a nőstény hamarosan beikrásodik. Vízcserével serkenthető az ívási kedvük: cseréljük le a vizük 1/3-át hidegebb vízzel. Ezt érdemes koraeste megtenni. Egy nőstényhez tegyünk több hímet. Érdemes elkülöníteni őket egy külön medencében, amibe tegyünk jávai mohát és egy szivacsszűrőt. Az ívás során a hím és a nőstény összeakasztja a bajszait. Ikráit a mohába rejti, növények levelének fonákára - esetleg az akvárium falára - ragasztja. A kishalak 3-5 nap múlva kelnek ki.

Törpe páncélosharcsa - Corydoras pygmaeus

  

Tudományos név : Corydoras pygmaeus

Magyar név: Törpe páncélosharcsa

Csoport: Harcsák

Származás: Dél-Amerika, Brazília

Testhossz: 2,5-3,5 cm

Természetes élőhely: Rio Madeira vízrendszere.

Viselkedés: Nagyobb rajokban, a középső vízretegekben úszik.

Táplálkozás: Mindenevő, kedveli a grindal férget, tubifexet.

Szaporítás: Elég könnyű

Medence: Minimum 40 literes

Halnépesség: 40 literre 6-8 hal

Dekoráció: Éles szemcséktől mentes finom homok, növények, gyökerek.

Hőmérséklet: 21-26°C

pH: 7-7,2.

Keménység: 6,7-11,2NK°

Várható életkor: 3-5 év

A legkisebb akváriumban tartott páncélosharcsafaj. Teste sárgásszürke, nagy, sötét szemgyűrűvel, a faroktőn sötét folttal. Úszóhólyagjuk, ellentétben a többi Corydoras fajjal, alkalmassá teszi őket a lebegő úszásra. Tartásához 20-24 °C hőmérsékletű, kis társas akvárium is tökéletesen megfelel, bár szépsége csak akkor érvényesül, ha kis csapatot tartunk. Szívesen fogyaszt minden apró, élő eleséget. Az ivarok megkülönböztetése könnyű, a nőstény nagyobb, a hím hátúszója magasabb. Ívatásukhoz 10 literes akvárium, friss, 25-28 °C hőmérsékletű vízzel feltöltve, néhány lapos kő, szélesebb levelű növény szükséges. A hímek élénken hajtják nőstényüket. Több nap után egy-egy nőstény 30-40 ikrát rak le. Az ikrákból a kis páncélosharcsák 6-8 nap után kelnek, pár napig fekszenek a talajon, majd elindulnak eleségkeresésre. Első eleségük apró plankton vagy a közismert mikróeleség. Aránylag gyorsan fejlődnek, és egy hónap után elérik a 10 mm testnagyságot. Hamar ivarérett állatokká fejlődnek, a 2,5 cm hosszú hímek, a 3,5 cm hosszú nőstények már teljesen kifejlettek.Tenyésztésük már többször eredményes volt hazánkban is.

Ő a Rio Madeirából származik, és szürkés alapszínével igencsak beleolvad eredeti élőhelye iszapos, kissé zavaros környezetébe. Testén a fejtől a farokig egyetlen vékony fekete csík halad át, és itt véget is ért „színkavalkádja”. No de nem is a szépségéért szeretjük! Ilyen kedves, békés, aranyos kishal bizony kevés van. Tapasztalataim szerint ez a faj bírható legkönnyebben ikrázásra, tehát elsősorban azoknak ajánlom, akik még nem foglalkoztak törpe páncélosharcsákkal.

Testalkata és viselkedése a többi fajétól egy kissé eltér, ezért néhány kutató külön nembe, a Microcorydorasba sorolja. Kicsiny, kecses fej, társas akváriumokban leginkább a középső vízrétegekben tartózkodik, ahol rajokban úszkál. Az első futó pillantásra pontylazacoknak, pl. Hemingrammus-oknak látszanak. Zöldestől sárgásig, kissé átlátszó, a testen sötétfekete hosszanti csík húzódik, amely a farktövön rombusz alakú foltban végződik. A folt alul és felül világosan szegélyezett. A hím kisebb és kecsesebbe hátúszója hegyesebb. A két nem csak ívási időben különbözik határozottan egymástól, ilyenkor a nőstény a teltebb.

Villa Bella környéke, Amazonasz, Brazilia. élnek.

Kedveli a kisebb tartályokat, az átlátszó, 24— 26 °C-os vizet és a finom mulm-talajt. Táplálékát, elsősorban a finom élőeleséget, szabadon úszva fogyasztja. A tenyésztés némi gondosságot igényel. Célszerű egy nőstény mellé több hímet tenni, amelyek eleinte mind hevesen kergetik a nőstényt. A nőstény és az egyik hím később elkülönül a többitől. A hím a nőstény előtt keresztbe áll, s annak bajuszszálait a melle és mellúszói közé csípteti. Ez a póz 3— 4 másodpercig tart, ezután egy ikra siklik bele a nőstény hasúszó-táskájába. A párzások, amelyek során mindig csak egy ikra válik ki, többször ismétlődnek. Mindig a talaj köze-lében mennek végbe, s legalább 5 perc idő van köztük. A párzás befejeztével a nőstény eltávozik, s az ikrát megfelelő helyre ragasztja. A faj nem nagyon termékeny; 20 ikra már jó eredménynek könyvelhető el, pedig még- azt is figyelembe kell venni, hogy nem mindegyikből kel ki ivadék. A szülők az ívás befejeztével eltávolítandók. Az ivadékok viszonylag nagyok; 4, de néha csak 6— 9 nap múlva bújnak ki. Apró ebihalakhoz hasonlítanak. Minthogy a fenéken tartózkodnak, s sötét védőszínük van, csak nehezen fedezhetők föl. Eleinte [i]infuziórium[/i]okkal, porfinomságú szárazeleséggel, esetleg még [i]detritusszal[/i] is táplálkoznak, egy hét múlva azonban frissen kibújt [i]Artemiá[/i]kat is fogyasztanak már. Ettől kezdve meglehetősen gyorsan növekednek, két hét múlva már kb. 10 mm hosszúak, 4 hét múlva pedig elérik teljes hosszukat. Ekkor már a viselkedésük is hasonlít a felnőtt állatokéhoz, de emezeknél többet tartózkodnak a szabad vízben.

A törpe páncélosharcsa (Corydoras pygmaeus) méltánytalanul háttérbe szorult az elmúlt pár évben a nagyobb, látványosabb megjelenésű harcsa fajok ( Foltos páncélosharcsa, Kép pajzsos páncélosharcsa, Sterbai páncélosharcsa) növekvő népszerűsége miatt, pedig tartása szaporítása semmivel sem bonyolultabb mint méretesebb rokonaié, ráadásul velük ellentétben már jóval kisebb méretű 35-40 liter közötti akváriumban is jól érzi magát. Ha ehhez még hozzá vesszük, hogy esetében csak minimálisnak mondható a corydorasok nagy részére jellemző, "aljzat túró" viselkedési forma, könnyen eljuthatunk arra a következtetésre, hogy ez a 2.5-3 cm-es kis páncélos harcsa akár még a növényes medencék, probléma mentesen tartható lakója is lehet.

A törpe páncélosharcsa természetes élőhely Dél-Amerika,a Rio Madira és a Rio Nanay folyók vízgyűjtő területe. Annak ellenére, hogy többen úgy gondolják ez a faj rendkívül "kényes" betegségekre hajlamos, csak lágy, savanyú vízben tartható, saját tapasztalataimat alapul véve bátran ki merem jelenteni róla: ez nem igaz. Az is bátran belevághat tartásába akinek csak közepesen kemény (12-16 NK), semleges, vagy enyhén lúgos (pH 7-7.8) víz folyik otthon a "csapból". Ennek a kis bajszosnak az immunrendszere nagyjából "ugyanazt tudja" mint nagyobb rokonaié, ezért ha megfelelően gondoskodunk róla (részleges vízcsere hetente 1x 20-30%, bomlástermék mentes víz, megfelelő biológiai szűrés, takarmányozás), akkor hosszú ideig lesz sok-sok örömet okozó, kedves, bohókás lakója medencénknek.

A legtöbb páncélos harcsa fajra az a jellemző, hogy a nappal nagy részében az aljzaton pihennek, vagy eleség után kutatnak és nagy általánosságban kijelenthető róluk, hogy főleg az akvárium alsó régióját részesítik előnyben. Én úgy vettem észre, hogy a törpe páncélosharcsa a Corydoras nanus-hoz hasonlóan előszeretettel "mozog", kergetőzik a felsőbb víz szinteken is és általában véve is kicsivel aktívabb fajnak írnám le mint nagyobb testű rokonait.

Mint írtam, már kisebb 35-40 literes akváriumban is tartható a korábban megadott paraméterek mellett, 22-27 fokos vízben. A medencét a nekünk szimpatikus módon, dekorációs elemekkel (nagyobb kövek, faágak) és bármilyen növényekkel berendezhetjük, ami lényeges, hogy az aljzat apró szemű, éles kavicsoktól mentes legyen, mert bajsza és szája sajnos sérülékeny és így bakteriális, gombás fertőzések alakulhatnak ki nála, ha nem figyelünk oda erre. Legalább 8-10 példányt vásároljunk belőle, mert egyrészt csapatban tartva érzi jól magát, másrészt sokkal jobban "mutatnak", mintha más cory fajjal együtt úszkálna az akváriumunkban 2-3 pygmaeus.

A törpe páncélosharcsa az élő eleségeket kedveli (Tubifex, grindál, plankton), de etethető fagyasztott és műeleségekkel is, ha azokat változatosan, az egyhangúságokat kerülve alkalmazzuk takarmányozásában. Etetésénél leginkább arra kell ügyelnünk, hogy a neki kínált táplálék megfelelő méretű legyen, mivel száj szerve a méretével arányosan eléggé kicsi. A nemeket ivarérett pygmaeus-oknál könnyű megkülönböztetni. A nőstények szemmel láthatóan nagyobbak, teltebbek és kisebb a hátúszójuk mint a hímeknek.

Szaporítása sem okozhat gondot, ha már korábban sikerült más corydoras-t is ívásra ösztökélnünk és a törpe páncélosharcsákat korábban rendszeresen etettük élő eleséggel Ehhez egy 12-15 literes medencét javaslok amibe egy egyszerű szivacsszűrőt helyezünk. Ikráztató felületnek jó pár nagyobb lapos kavics, vagy egy kisebb tő anubias is. Ezt az akváriumot 1/3 részben töltsük fel a tartó medence vízével majd helyezzünk be egy szépen betelt nőstényt két hím társaságában. A vízhez egy óra elteltével, amikor a halak már megnyugodtak, öntsünk pár fokkal hidegebb ioncserélt vizet vagy esővizet. Ekkor már általában látható, hogy hatalmas változás következett be viselkedésükben. A kis hímek erősen kergetik (hajtják) a nőstényt. Ez a folyamat egy-két napig tart és általában az esti órákban kerül sor az ívásra. Az ikrák száma 20-50 között változhat, a nőstény korától, méretétől függően. Ha vége az ikrázásnak érdemes egyből kivenni a medencéből a halakat és penészesdés gátló szert (xantakridin) adagolni a vízhez. Az ivadék 6-7 nap múltán úszik el. Első eleségük lehet valamilyen apró szemcse méretű ivadék nevelő táp, de sokkal jobban fejlődnek ha élő eleségek (frissen keltett sórák) etetjük őket napjában három alkalommal. Két hét elteltével érdemes egy nagyobb nevelő akváriumba áthelyezni őket és idővel nem árt ha átállunk más, táplálóbb eleségre (vágott tubifex: amikor már képesek elfogyasztani azt).

Törpe páncélosharcsa - Corydoras habrosus

A legdekoratívabb faj a Corydoras habrosus (Weitzman 1960). Ez a törpe páncélosharcsa Venezuelából, valamint Kolumbiából származik. Alapszíne sárgásfehér, a fejtől a farokig szabálytalan fekete csík húzódik, a fejen és a háton szintén szabálytalan rajzolatok találhatóak. Az úszók csíkosak, vagy foltosak lehetnek. Legeltérőbb méretkülönbség ezeknél a halacskáknál található, a hím 2 cm-nél nem nő nagyobbra, míg a nőstény akár 4 cm-es is lehet. Sajnos a legritkábban beszerezhető faj, ezt főként nehéz tenyészthetősége magyarázza. Bár ívatása megegyezik az általánosságokban leírtakkal, sokszor előfordul, hogy nem hajlandóak ikrázni. Ilyenkor hetente váltogassuk a vizét csapvízre és esővízre, és etessük intenzívebben, ez könnyen célravezető lehet.

Testalkata és viselkedése a többi fajétól egy kissé eltér, ezért néhány kutató külön nembe, a Microcorydorasba sorolja. Kicsiny, kecses fej, társas akváriumokban leginkább a középső vízrétegekben tartózkodik, ahol rajokban úszkál. Az első futó pillantásra pontylazacoknak, pl. Hemingrammus-oknak látszanak. Zöldestől sárgásig, kissé átlátszó, a testen sötétfekete hosszanti csík húzódik, amely a farktövön rombusz alakú foltban végződik. A folt alul és felül világosan szegélyezett. A hím kisebb és kecsesebbe hátúszója hegyesebb. A két nem csak ívási időben különbözik határozottan egymástól, ilyenkor a nőstény a teltebb.

Villa Bella környéke, Amazonasz, Brazilia.

Kedveli a kisebb tartályokat, az átlátszó, 24— 26 °C-os vizet és a finom mulm-talajt. Táplálékát, elsősorban a finom élőeleséget, szabadon úszva fogyasztja. A tenyésztés némi gondosságot igényel. Célszerű egy nőstény mellé több hímet tenni, amelyek eleinte mind hevesen kergetik a nőstényt. A nőstény és az egyik hím később elkülönül a többitől. A hím a nőstény előtt keresztbe áll, s annak bajuszszálait a melle és mellúszói közé csípteti. Ez a póz 3— 4 másodpercig tart, ezután egy ikra siklik bele a nőstény hasúszó-táskájába. A párzások, amelyek során mindig csak egy ikra válik ki, többször ismétlődnek. Mindig a talaj köze-lében mennek végbe, s legalább 5 perc idő van köztük. A párzás befejeztével a nőstény eltávozik, s az ikrát megfelelő helyre ragasztja. A faj nem nagyon termékeny; 20 ikra már jó eredménynek könyvelhető el, pedig még- azt is figyelembe kell venni, hogy nem mindegyikből kel ki ivadék. A szülők az ívás befejeztével eltávolítandók. Az ivadékok viszonylag nagyok; 4, de néha csak 6— 9 nap múlva bújnak ki. Apró ebihalakhoz hasonlítanak. Minthogy a fenéken tartózkodnak, s sötét védőszínük van, csak nehezen fedezhetők föl. Eleinte [i]infuziórium[/i]okkal, porfinomságú szárazeleséggel, esetleg még [i]detritusszal[/i] is táplálkoznak, egy hét múlva azonban frissen kibújt [i]Artemiá[/i]kat is fogyasztanak már. Ettől kezdve meglehetősen gyorsan növekednek, két hét múlva már kb. 10 mm hosszúak, 4 hét múlva pedig elérik teljes hosszukat. Ekkor már a viselkedésük is hasonlít a felnőtt állatokéhoz, de emezeknél többet tartózkodnak a szabad vízben.

Tarka páncélosharcsa  - Hoplosternum thoracatum

A tarka páncélosharcsa élőhelye Dél-Amerika, az Amazonas folyótól északra fekvő terület. Testének felépítése erős, zömök barnás alapszínen sötétebb apró foltokkal. Feje széles, lapos, két pár bajuszszállal. Zsírúszója jól kiemelkedik. A hímek 18-20 cm-esek, a hasi oldaluk ívási időben sötétlila. Mellúszóinak vége sárgás színezetú, az úszósugarak kis kampókban végződnek. Maga a mellúszó nagyobb, kerekebb, mint a nőstény mellúszója, utóbbinak kicsi és hegyes. A nőstények hasi oldala mindig fehér és testméretüket tekintve kisebbek, 15-16 cm-esek. A nőstények bajuszszálai kb. 5 mm hosszúak, a hímeké akár 1 cm nagyságú is lehet.

Akváriumi hőmérsékletük ideális értéke 24-28 °C. Hidegebb vízben, 20 °C hőmérséklet alatt lelassulnak, alig esznek. Étvágyuk szinte kielégíthetetlen, minden élő eleséget azonnal elfogyasztanak, de a mesterséges eleséget is szívesen fogadják. Megfelelő számukra a harcsák számára készített tabletta, illetve a lemezes eleség is. Nem olyan ügyes és gyors eleségfogyasztók, mint a kisebb testű halak, ezért más módszer szerint esznek. A kiszemelt táplálékot kb 2 cm távolságból beszívják, így még a vízibolha sem menekül.

Békés, erősen turkáló faj. Nagy akváriumot igényel, melynek talaja apró szemcseméretű mosott folyami sóder. A beültetett növények tövét nagyobb kődarabokkal kell védeni, különben kitúrhatják azokat.

Szaporítása nem könnyű feladat, ami nem az akvarista hibája, hanem a tenyészpáré. Nem mindegyik pár hajlandó ívni. A tarka páncélosharcsa habfészeképítő. Előfordul, hogy a hím elkészíti habfészkét, de a nőstény(ek) nem mutatnak párzási aktivitást. Valószínű, hogy a halaknak nincs kellő nyugalmuk. Sikeres lehet a tenyésztés, ha nem társas akváriumban kerül sor a habfészeképítésre. A hím úszó vízinövények közé, vagy egy víz fölé magasodó, amúgy vízi növény visszahajló levele alá készíti el a viszonylag nagyméretű fészkét.

Amikor a víz hőmérséklete 28-30 °C, kémhatása 7 pH és német keménysége 10-12nk°, este a hím habfészket épít. Nappal nem dolgozik rajta, csak mindig este építi tovább. Nappal elzavarja a közelébe úszó halakat. Nem társas medencében a fajtársait, még a nőstényt is elűzi. Egy hét múlva, amikor a fészek teljesen elkészült, megpróbálja a nőstényt oda csalogatni. Megkeresi az akváriumban, elé áll és morgó hanggal hívja. Nem kell sokat udvarolni, a nőstény követi, de a fészek előtt visszafordúl. A hím utánaúszik és nekimegy párjának Kicsit hevesen udvarol. Több felúszás után a nőstény elfogadja a fészket, é soldalról a bajuszszálaival simogatja a hímet. Ekkor semmi érdekes nem történik. A nőstény beúszik a hím alá és bajuszszálaival ivarnyílásához ér, ekkor a hím mellúszói segítségével szinte magához szorítja a nőstény fejét. Ez kb. 3-4 másodpercig tart. Amikor nem sikerül “megfogni” a nőstényt, az elúszik. Sikeres rögzítés esetén történik a párzás, ekkor mozdulatlanok és lassan süllyednek az akvárium aljzata felé. Elválás után a nőstény felúszik, háton úszik, keresi a habfészekben a helyet, ahová ikráit rakja. Utána szájával átforgatja ahabfészket, benne az ikrákkal. Valószínű, hogy a hím ivarsejtjeit ekkor ereszti a fészekbe, és az átforgatással segítve azok megtermékenyülését. Három-öt percenként megismétlődik az előbb leírt művelet. Amikor a nősdtény az összes ikráját kg. 500 db. lerakta, és már nem hajlandó ívni, akkor a hím elkergeti.

Sajnos erősen ikrarablók lehetnek, mert másnapra az éj leple alatt, mindig eltöntek az ikrák a habfészekből. Meg kell próbálni a mesterséges ivadéknevelést. Azonos vízzel megtöltött kisebb méretű akváriumba kell átteni a habfészket, amely nem egyszerű feladat. A hím hevesen védi fészkét, ezért az esti lámpaoltáskor kell gyorsan cselekednni. Gombásodás elleni szert kell behelyezni, mert az ikrák nagyon sűrűn vannak egymás mellett és a penészedés könnyen átterjedhet a még egészséges ikrára is. Az átrakott ikrák 28 °C-on 4 nap múlva kelnek ki. Az ivadék 3-3,5 mm hosszú és nagyon falánk. Mivel mindig csak éjjel eszik, ezért a medencéjüket árnyékolni kell. Ebben az esetben folyamatosan esznek. Első eleségük frissen keltetett sóféreg nauplius, illetve malomszita selymen osztályozott cyclops. Gyorsan növekednek, ennek arányában az eleség nagyságot is növelni lehet. Az első öt hétben csak élő és fagyasztott eleséget esznek, csak később szoktathatók a mesterséges eleség elfogadására is. A kishalak növekedése nem egyforma annak ellenére, hogy bőségesen el vannak látva. Egy hónapos korban már 3 cm-esek. Vannak közöttük visszamaradott egyedek is, ezeket ajánlatos kiselejtezni, mert soha nem léesznek olyan erősek, mint szüleik. A nevelő akváriumban is folyamatosan kell a vizet cserélni. Mivel rengeteget esznek fontos a víz szűrése. Megfelel erre a célra belső motoros szűrő, könnyű fokozatra állítva. A szivacsszűrő nem elég hatásos a nagy szennyeződéssel szemben. Két hónapos korban már 5 centiméter nagyságúak.

Tartásuk folyamán fontos a halak jó kondícióban tartása, mert a betegségek gyógykezelésére nagyon érzékenyek. Amíg más halak jól bírják a gyógymódokat, addig ezek a halak belepusztulnak a kezelésbe.

Rövidtestű páncélosharcsa - Brochis splendens

Méret: 7 cm

Elterjedés: Dél-Amerika: Ecuador, Peru, Brazília

Táplálkozás: Mindenevő. Apró vízi gerinctelenek elevenen vagy fagyasztva szárított formában, lemezes és tablettás eleség

Tartózkodási szint: alsó

Ideális körülmények: 21-27°C ; pH: 6-7.5

Ikrarakó. A fiatal példányok hátúszója testükhöz képest nagy, vitorlaszerű.

Kitűnő választás egy társas akváriumba, ahol kis rajban vagy más páncélosharcsákkal együtt tartható. Az aljzatról táplálkoznak, de a növényeket nem túrják ki. Ikráikat széles levelek fonákára, vagy az akvárium üvegére rakják.

A Brochis nemzetségbe tartozó fajok teste zömökebb, mint a Corydoras-oké. A tudományosabb különbség a két nem között a hátúszó lágy sugarainak a számában van — a Brochisoknak több van belőle, mint a Corydorasoknak. A két sorban elhelyezkedő, színjátszó csontlemezek mindkét csoportra jellemzőek.

Ha a víz minősége rossz, a felszínre megy levegőt nyelni.

Agassiz páncélosharcsa - Corydoras agassizii

Nagyon magas hátú és rövid törzsű, s feje aránylag nagy, testén sárgásfehér alapon barnás foltok vannak, középütt azonban egy világosabb keskeny csík szabadon marad. A homlokrészen aranyszínű folt látható.

Az Amazonasz Tabatinga környékén, Braziliában található.

Tartása hasonló a többi Cory fajéhoz. 7cm-re nő meg. 22-26C között szeret élni. 75 L minimum.6-8 PH. Békés állat.

Axelrod páncélosharcsa (Rózsaszínű páncélosharcsa)- Corydoras axelrodi

Tudományos név : Corydoras axelrodi

Magyar név: Rózsaszínű páncélosharcsa

Csoport: Harcsák

Származás: Dél-Amerika, Kolumbia

Testhossz: 5 cm

Természetes élőhely: A Rio Meta és az Orinoco vizeiben

Viselkedés: Békés hal. Társas, rajokban él. A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Mindenevő, etethető tubifexszel, fagyasztott eleségekkel, harcsatápokkal, tablettákkal.

Szaporítás: Elég könnyű

Medence: Minimum 60 literes

Halnépesség: 60 literre 6-8 hal

Dekoráció: Éles kövektől mentes, sötét színű talaj, növények, gyökerek

Hőmérséklet: 20-23°C

pH: 6-7

Keménység: 1-15NK°

Várható életkor: 5-10 év

Tartása megegyezik a többi coryéval.

Nagyon szép páncélosharcsa fajta, az alapszíne halvány rózsaszín, fekete csík fut végig a hátán és az oldalán. Ugyancsak fekete csík fut a feje tetejétől a szemén keresztül. Úszói átlátszóak, kivéve a hátúszót. A nőstényeknek nagyobb, kerekebb a hasuk, fentől nézve szélesebbek mint a hímek.
Ikrázásukat elősegíthetjük, ha az akvárium vizének felét 5 fokkal hidegebb vízre cseréljük. Az ikrákat a nőstény a növényekre, vagy az akvárium üvegére ragasztja, miután a hím megtermékenyítette azokat. Körülbelül 150 ikrát raknak, amelyek 4 nap múlva kelnek ki. A kishalak sórákkal könnyen felnevelhetők.

Testfelépítése zömök, alapszíne arany sötét vízszintes csíkokkal. A háton található csík kezdete a fej vége, végighúzodik a gerinc vonalát követve a hátúszó tövén és befejeződik a farok előrészén. A másik két csík ugyanezt a vonalat követve az oldalon húzodik. A szemen áthúzodik egy álarcszerű folt. Érdekes Y alakú csontfomációt találunk a fej és a test között.

Szalagos páncélosharcsa - Scleromystax barbatus


Tudományos név : Scleromystax barbatus

Szinonímák: Callichthys barbatus, Corydoras barbatus, Corydoras eigenmanni

Magyar név: Szalagos páncélosharcsa

Csoport: Harcsák

Származás: Dél-Amerika; Rio de Janeiro és Sáo Paulo környéke.

Testhossz: 12 cm

Természetes élőhely: Tiszta folyóvizek.

Viselkedés: Társas, rajokban él. A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: mindenevő, különösen kedveli az élő szúnyoglárvát.

Szaporítás: Elég könnyű

Medence: Minimum 300 literes

Halnépesség: 300 literre 6-8 hal

Dekoráció: Gyökerek és sok árnyas zónát biztosító növény.

Hőmérséklet: 21-23°C

pH: 6,5-7,5.

Keménység: 4,5-11,2NK°

Várható életkor: 5-10 év

A Corydoras barbatus más fajokkal szemben békés, szívesen él együtt vitorlás halakkal vagy pontylazacokkal. A hím nyúlánkabb és színeiben kontrasztosabb, mint a nőstény; ráadásul a mellúszójának első sugara is hosszabb, és a pofáján sörtét visel. Óvjuk az érzékeny bajszát: finom, éles szemcséktől mentes homokot szórjunk a medence aljára. A szűrés óránként a medence térfogatának kétszerese legyen. Szaporodás idején különítsünk el egy hímet és két nőstényt egy 50 literes, talaj nélküli, belső szűrővel és néhány szál növénnyel ellátott medencébe. A nőstény mindaddig a has-úszói között tartja az ikráit, amíg a hím meg nem termékenyíti azokat, azután felragasztgatja őket a medence falára vagy a növényekre. Ha ez megtörtént, a szülőket el kell távolítani a szaporítómedencéből. Az ivadékokat kis férgekkel, kukacokkal etessük.

Ezt a szokatlanul nyúlánk páncélos-harcsát is két sor csontlemez védi. Testének elülső részét sötét hálózatos minta fedi és egy vékony, sárgásfehér csík fut az orrától a fejen keresztül a hátúszóig. A kifejlett hírnek feje sörtés.

Tartása probléma mentes, közösségi-biotóp akváriumban kitűnően érzik magukat, társhalaknak választhatunk pontylazacokat, Apistogrammákat, Ancistrust és néhány további Corydoras fajt. Mindenfajta élelmet elfogadnak - élő, fagyasztott, száraz -, de fontos a változatos etetésük, mert ha így tápláljuk őket szaporodási eredményességük megnő. A vízminőséggel kapcsolatban nincsenek különösebb igényeik, de jó hatással van rájuk a természetes élőhelyükön általános lágy és savas jellegű víz. Ivarérettségüket kb. 18 hónapos korukban érik el, ekkor érik el teljes méretüket is. Tenyésztése nagyon hasonlít a többi Cory fajéhoz. Szükségünk lesz egy viszonylag nagy méretű (100-150 literes) lágy (1-6,2 nK°-ú) kissé savas vízzel feltöltött akváriumra, melybe fűtés nem, de szivacsszűrő és szellőztetés szükséges. Ebbe a tartályba helyezzünk át egy csapatot halainkból, méghozzá jóval több hímet, mint nőstényt (1:3, 2:6 stb.), mert a hímek termékenyítő képessége kicsi. Az ívás biztos jele, hogy a nőstény(ek) izgatottan kutatnak föl-alá az üvegfalakon és a hímek sarlós orrukkal böködve hasukat követik őt(ket). Érdekes kinézetű orruknak a hímek úgy tűnik ilyenkor veszik hasznát. A nőstény mellúszóját a bökdösés után a hím megragadja, ilyenkor kerül hasiúszójából formált kosárkájába 3-4 ikraszem, amely ha szerencséje van, meg is termékenyül. Az ívás 4 napig húzodik el, amikor is mindennap óraműszerűen leraknak 10-30 ikrát. Ezekből sajnos elég sok a terméketlen, ezért 40-50 ivadék már jó eredmény. De amelyek termékenyek azok nagy eséllyel fel is nevelhetők. Az ivadék a hőmérséklettől függően kelnek ki és úsznak el, felnevelésük a szokásos módon történik artémia naupliuszaival, mikróval, vágott tubifexszel, szárazeleséggel. Az ivadékok, úgy tűnik, nagyon szeretnek csapatban úszni, jobban, mint a többi Cory faj. Nagyon szórakoztató figyelni, ahogyan 40-50 fiatal halacska egy csapatban le-fel úszkál az akvárium frontüvege előtt.


Bloch páncélosharcsa - Corydoras blochi blochi
 

Hosszúorrú faj. A halvány sárga alapszínű testen nagyobb méretű sötét pöttyök adják a mintázatot. A test közepén egy határozott kontrasztú, pöttyökből álló vonal fut végig, nagyjából a fej tövétől a faroktőig. E vonal alatt és felett a mintázatot adó foltok még egy-egy sorban szépen összerendeződnek, szintén vonalat alkotva, bár ezek már valamivel halványabbak. Az alsó vonal alatt jóformán nem is látható több folt, a felső vonal felett viszont a mintázat szétesik, és a foltok össze-visszaságát láthatjuk.

Venezuela, Guyana Észak-Brazília: a Rio Itapicuru egy mellékfolyójában, Caxias mellett élnek.

Tartása megegyezik a többi coryéval. 6,5cm hosszúak. 60 L akvárium ajánlott minimum. 6-8Ph.

Lunik Páncélosharcsa - Corydoras caudimaculatus

A főág a felső Rio Guaporé folyón, Rondônia, Braziliában.

Minimum 60 L akvárium. 22-26C. 6-8PH.

A test viszonylag magas. A hím hátúszója magasabb, csúcsban végződő, a mellúszó tövise nagyobb, a nőstény felülnézetben teltebb. Színezet és ik: Barnás alapon sok sötétbarna foltocska, amelyek a fejen és a háton sorokat alkotnak. A faroknyélen feltűnően nagy fekete folt van. A színezetben ivari eltérések nincsenek.

A víz összetételével kapcsolatban különleges igényei nincsenek. Hőmérséklet: 23— 27 C°, a minimális hőmérséklet 18 C°. Bármilyen eleséget elfogad, de az ivarérettség eléréséhez erőteljes zsíros táplálékra, főleg [i]Enchytraeusokra[/i] és vörös szúnyoglárvákra van szükség. Egyedül [i]Daphnia[/i] etetésével nem érhető el ívás. A hímek nász közben, mellúszóikkal hevesen csapkodva, szabadon úszkálnak a vízben, főleg a középső vízrétegekben. Néha-néha megtámadnak egy nőstényt. A még nem tenyészérett nőstények meneküléssel próbálnak kitérni, miközben a hímek hevesen üldözik őket. Nászidőben a farokfoltot mindkét nemnél erős fémes csillogás szorítja ki. Nem ritka eset az sem, hogy néhány hím összegyűlik a nőstény fejénél, s addig igyekeznek egymást kiszorítani, amíg az egyiknek sikerül a nőstényt mellúszóival megragadnia. Mialatt a pár reszketve a fenékre süllyed, a nőstény mellúszó-tasakjába 2—3 pete esik. A peték teljes száma átlagosan 145 körül van. Az ívás egész folyamata 8 óra hosszat is eltarthat. A nőstény a szájával megtisztogatja az általa kiválasztott ívóhelyet, s odaragasztja a petéket. Erre a célra szívesen választja ki vízinövények fiatalabb leveleit. A peték átmérője alig 2 mm. A kifejlődés tartama 4 nap. A páncélos harcsa ivadékai két nappal a kibújás után kezdenek enni.

Palaszínű páncélosharcsa - Corydoras concolor

Ha jobban megfigyeljük a kifejlett példányokat, a hátószó és a farokúszó pirosas árnyalatú, a test színe pedig időnként enyhe kékes színezetetű. Valóban egyenletes színezetű harcsáról van szó, foltok, mintázat nélkül. Egyedül a szemén halad át egy sötétebb csík. Mindez természetesen megvilágítás és etetés függvénye. A test alapszíne szürkés-barna, enyhe kékes árnyalattal.

Venezuela, Rio Orinoco található.

Tartása megegyezik a többi coryéval.

Pettyes páncélosharcsa - Corydoras copei

Viszonylag magas felépítésű, fejformája lekerekített, teste szürkés színű. Nevéből kikövetkeztethetően egész testén elszórva pontokat és vonalkákat találunk, melyek az oldalvonalon és a hastájékon párhuzamos vonalakba rendeződnek, ahol is az oldalvonali csík kissé erőteljesebb. Érdekesség, hogy a fej egész felületére és még a kopoltyú fedőre is felhúzódik a pont-vonal mintázat, mely egy nem túl erőteljes labirintus-mintázatot alkot. A hátúszó hátsó szegélye kissé lekerekített, és a csúcsán egy fekete jelző-foltot láthatunk, a farokúszót függőleges csíkok díszítik, a zsír- és a hátsó has alatti úszó szintén pontmintás. A szemek körül sötét karika található, a szemgyűrű ezüstös fényű.

5cm hosszúra nő meg.

A Río Huytoyacu alsó folyása, és a Río Pastaza jobb oldali mellékfolyói, kb. 40 km-re északra a Lago Rimachi-tól.

Tartása megegyezik a többi coryéval.

 

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő