Páncélosharcsa fajtái és gondozásai

Kékpajzsos páncélosharcsa - Corydoras hastatus

   

Tudományos név : Corydoras aeneus

Magyar név: Kékpajzsos páncélosharcsa

Csoport: Harcsák

Származás: Dél-Amerika; Bolívia. Venezuela.

Testhossz: 5-7 cm

Természetes élőhely: Sekély, gyenge sodrású vizek.

Viselkedés: Társas, rajokban él. A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Mindenevő, kedveli a grindal férget, tubifexet.

Szaporítás: Könnyű

Medence: Minimum 80 literes

Halnépesség: 80 literre 6-8 hal

Dekoráció: Éles szemcséktől mentes finom homok, növények, gyökerek.

Hőmérséklet: 21-26°C

pH: 7-7,2.

Keménység: 6,7-11,2NK°

Várható életkor: 10-20 év


A kékpajzsos páncélosharcsa (Corydoras aeneus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a páncélosharcsa-félék (Callichthyidae) családjába tartozó faj.

A legkedveltebb akváriumi páncélosharcsa. A köznyelvben házmesterhalnak, vagy házmesterharcsának is hívják.

Dél-Amerikában, Trinidadtól a La Plata folyóig honos. Sekély, gyenge sodrású vizek lakója

Mindenevő, kedveli a grindal férget és a tubifexet.

Testhossza 5-8 centiméter. Bronzszínű testét két sor zöldeskék színű csontlemez fedi. A kopoltyúfedő, a „pofák”, és az egymástól függetlenül mozgatható szemek alatt szintén zöldeskék. Az alsó állású szájon három pár bajuszszál van, amik tapogatóként szolgálnak. A szabadban érzékeny bajszuk segítségével is képesek megtalálni az iszapban megbúvó férgeket. A nőstények nagyobbak kerekdedebbek, míg a hímek egyenes hasvonalúak.

Jó tartási körülmények között gyakran a társas akváriumban is leívik. Általában kövek és egyéb sima felületű tereptárgyakra ragasztják átlátszó ikráikat, de ezek hiányában az akvárium üvegét választják ikrázóhelyül. Párzáskor a kisebb hím mellúszójával átfogja a nőstény „bajuszát”. Az ikrák néhány nap múlva kelnek ki. Az ivadékok mozgékonyak, de mivel aprók, az első hetekben mikroeleséget igényelnek.

A vízminőséggel és a hőmérséklettel szemben nem válogatós, de a melegebb vizet szereti.

Gyakran vásárolják akváriumi takarítóhalként. Valóban jó szolgálatot tesz a lehullott eleség eltakarításával, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell etetni! Sokan abba a hibába esnek, hogy nem adnak neki speciális harcsaeleséget, mivel úgy gondolják, elég neki az aljzaton található maradék. A legjobb, ha az akvárium fényeinek eloltása után este még egy kis adag eleséget adunk nekik, hogy a többi hal ne habzsolja fel azonnal a harcsáknak szánt élelmet. Az alsó vízszinteken portyázik, csapatban tartsuk (4-6 hal). Békés: nagyobb sügéreket kivéve az összes édesvízi hallal társítható. Meghálálja, ha sok búvóhelyet és növényt biztosítunk a számára, kerüljük azonban az éles szélű köveket, aljzatot, mert ezek csonkig koptathatják az állandóan élelem után kutató harcsák bajuszszálait.

Ha jól tartják őket, a páncélosharcsák sokáig díszei lehetnek akváriumunknak.

A Corydoras nemzetség halai csak csoportban szeretnek élni. Mikor ételmaradékok után kutatva a homokban járőröznek, ne higgyék, hogy elégedetlenek, hiszen szükségük van arra a változatos menüre, amit a többi lakó evés közben elejteget. Finom homokkal szórjuk be az akvárium alját, s vigyázzunk, nehogy halaink bajszát valami éles szemcse megsértse. A bajusz alapvetően fontos érzékelő, tapogató és ízlelő szerv. A hímeknek, melyek kisebbek, mint a nőstények, hegyesebb a hát- és a hasúszójuk, mint a nőstényeké. A szaporodásnál meg kell várni, amíg egy pár kiválasztja egymást, s ezután különítsük el őket egy 30 literes medencébe. A hím kergetni kezdi a nőstényt, közben a bajszával meg-megcsapkodja a fejét, majd merőlegesen ráereszkedik. A nőstény ekkor kiengedi, s a hím azonnal megtermékenyíti az ikrákat. Ezután a nőstény a hasi úszójával felragasztgatja az ikrákat a medence üvegfalára. Ha ez megtörtént, távolítsuk el a szülőket a szaporítómedencéből. Az ivadékokat sóféreglárvákkal etessük.
 
 
Aranysávos páncélosharcsa  - Bronze corydoras
 
  
 
Test alapszíne: szürke, világos metál-zöldes csillogással
Fej: rövid és tömör
Úszók: mind szintelen és áttetsző
Méret: kb. 60 mm
Vízhőmérséklet: 23-27 Cº
pH: 6,8-7,2
Tartása: Probléma mentes.
Tenyésztési körülmények: nemek aránya: egy vagy több pár egyszerre
vízhőmérséklet: 22-24 Cº
megtermékenyítési arány: 50-70 %
ikrák mérete: 1,3 mm
egyszerre lerakott ikrák száma: 10-20 db
összesen lerakott ikrák száma: akár 400 db is lehet
 
Talán a legelterjedtebb páncélosharcsafaj. Gyakran tévesztik össze a kékfoltos páncélos , de a különbség e két faj között szembetűnő, elsősorban testalkati eltérés.
 

Hátvonaluk erősen ívelt, hasvonaluk egyenes. A nőstények teltebbek a hímeknél. Testhosszuk kb 6-7 cm.Alapszínük szürkés-barnás, amelyen sötét vonalhálózat látható. A fej és a hát alatt egy aranyszínű csík húzódik, amely sötétzöld - majdnem fekete - színnel szegett. Nagyon hasonlítanak a Corydoras aenusra. Sokan egy fajnak is tekintik őket. Van nekik albínó változatuk is.

 

Amazonas, Dél-Amerika, Peru.

 

Igénytelenek, tartásuk nem okoz problémát.  Szeretik a sötét búvóhelyeket. Békés állatok, épp ezért társas akváriumban való tartása igen közkedvelt. Kezdő akvaristáknak igen ajánlott. Mindenféle élő és szárazeleséget szívesen fogyaszt. A hőmérsékletet tekintve sem támasztanak túl nagy igényt, 20-26 °C között jól érzik magukat.

Teste tipikus páncélosharcsa , rövid bunkószerű. Alapszíne sötétszürke, hátvonala alatt arany csíkkal, mely sötéten szegett. Hasa lapos, szája körül bajuszszálak találhatók, melyek a tájékozódásban és a táplálékkeresésben nyújtanak segítséget. Szája alsó állású, kimondottan a fenék közelében élő faj, táplálékát is ott keresi. Kedveli az élő, apró eleséget, elsősorban a különböző férgeket . A nemek között színbeli eltérés nincs, de méretbeli igen. A hímek, valamivel kisebbek maradnak nőstényeiknél. Úszóikon megnyúlást nem tapasztalhatunk, zsírúszójuk ellenben van. Szemük, fejletlen, tájékozódásban elsősorban bajuszszálaikra hagyatkoznak. Éjszaka is aktív faj.

 

Tartásuk megegyezik a családról általánosan leírtakkal tehát, a víz minőségével és oxigéntartalmával szemben sincs különösebb igényük, tartásukhoz általában friss, lágy illetve közepes keménységű (4-12 nko) víz a legmegfelelőbb. Természetesen kedvelik a dús növényzetet és a nagy méretű akváriumot. A víz legyen jól szűrt és szellőztetett, bár a vízben oldott oxigénen kívül a légköri oxigént is fel képesek venni. A hőmérsékletet 22-24 °C-ra állítsuk be. Kedvelik a búvóhelyeket és a növények kuszaságát.

Szaporításuk nem nehéz, a legmegfelelőbb a 20-30 literes akvárium. Célszerű egy nőstény mellé 2-3 hímet tenni. A hímek feltűnő fürgeséggel hajtják nőstényüket. Nem ikrafalók, de ívás után célszerű eltávolítani őket az akváriumból.

Szaporításuk megoldható feladat közepesen kemény vízben. Ívása többek között megegyezik a bevezetőben leírtakkal. Tenyésztésükhöz közepesen kemény vizet használjunk, melynek kémhatása semleges, tehát 7pH. A medence mérete lehetőleg legyen egy kicsivel nagyobb, körülbelül 15 liter. Növényzet használata elsősorban biztonságérzetük növelése érdekében szükséges. Talajt helyezzünk a medencébe, lehetőleg apróbb szemű sódert. Egyszerre ne egy párat hanem egy nőstényt két hímet helyezzünk ki a 25-25 °C-os vízbe. Erre azért lehet szükség, mert a hímek általában spermaszegények. Az ívás után a megtermékenyített ikrákat a nőstény a hasúszóiból képzett tarsolyban elszállítja egy számára megfelelő pontra. Ívás után, bár nem ikrafalók, távolítsuk el a nőstényt és a hímeket. Az ivadékok kikelésük után papucsállatkákkal etetendők. Gyorsan növekednek, de kényesek a medence vízének tisztaságára.

A faj kifejezetten társas, kisebb rajokban él. Szaporodása ugyanúgy megy végbe, mint a C. paleatusé. A hím a nőstényt a bajuszszálaknál fogva a mellúszójához szorítja. A fenék közelében végzett párzások során a hím keresztbe úszott a nőstény előtt, s bajuszszálait a mellúszójával becsíptette, miközben a nőstény láthatóan igyekezett segédkezni ennek a helyzetnek a létrehozásában. Az újabb párzásokra vonatkozó ösztönzés szintén a nősténytől indult ki. Párzási helyzetben a hím a nőstény felé irányuló farokúszójával hevesen csapkodott. A pár mintegy 10-15 másodperc múlva szétvált. A nőstény az oldalára feküdt s a peték a hasúszók alkotta tasakba jutottak. Nagyjából két percig ebben a helyzetben maradt, valószínű, hogy ezalatt történt meg a peték megtermékenyítése. Az ívóhelyet nem előre, hanem csak utólag keresték ki. Olyan sima felületeket igyekeztek választani, amelyeken a peték megtapadtak, mihelyt a nőstény haloldala a kérdéses felülethez hozzáért. Az egyik nőstény a 1,5 mm átmérőjű petékből 485-öt rakott le.

Foltos páncélosharcsa - Corydoras paleatus

Tudományos név : Corydoras paleatus

Magyar név: Foltos páncélosharcsa

Szinonímák: Callichthys paleatus, Corydoras marmoratus, Corydoras maculatus, Corydoras punctatus var. argentina, Corydoras microcephalus

Csoport: Harcsák

Származás: Dél Amerika, A La Plata torkolatvidéke.

Testhossz: Hím: 6-7 cm, Nőstény: 8-9 cm

Természetes élőhely: Sekély, gyenge sodrású vizek.

Viselkedés: Békés, a társas akváriumban jól tartható A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Mindenevő, kedveli a grindal férget, tubifexet.

Szaporítás: Könnyű

Medence: Minimum 80 literes

Halnépesség: 80 literre 6-8 hal

Dekoráció: Éles szemcséktől mentes finom homok, növények, gyökerek.

Hőmérséklet: 21-27°C

pH: 6-8

Keménység: 2-28 NK°

Várható életkor: 10-15 év

A különféle corydoras fajok népszerűsége mit sem csökkent az elmúlt évek során. Sokszínűségüknek,betegségekkel szembeni ellenálló képességüknek,és nem utolsó sorban békés természetüknek köszönhetően megtalálhatóak a legtöbb társas akváriumban. A paleatus szemben más corydoras fajokkal sokak szemében nem eléggé "színes",és megesik,hogy egyesek egyenesen szürke,"unalmas" halnak aposztrofálják. Hogy kinek mi a szép,"színes",érdekes,ebbe itt és most nem mélyednék bele.Azt azonban kijelenthetem,hogy ez a kis hal nagyon-nagyon régóta jelen van a hazai boltokban,megszámlálhatatlan lelkes akvaristának okozott örömöt tartása-szaporítása,és mint ilyen "régi motoros" nem érdemli meg,hogy teljesen háttérbe szoruljon.Szóljon hát ez a cikk most róla,mert nemcsak a "jó bornak kell a cégér"....

Hazája -ugyan mi más is lehetne mint- Dél-Amerika,a La Plata folyó (vízgyűjtő területe és torkolata). Természetes élőhelyén a faj nőstényei elérhetik a 11 cm-t, a hímek maximális mérete 7-8 cm. Akváriumban -még nagyobb medencében sem- nőnek meg ekkorára. (Nőstények 7-8,hímek 5-6 cm-esek kifejlett állapotban,felülnézetben jóval karcsúbbak a nőstényeknél).A víz keménységének szempontjából elég tág intervallum-ban (2-18nk) tartható.Kémhatás szempontjából a 6-7.5-ös pH megfelelő a számára.A víz hőmérsékletével szemben sem támaszt különleges igényeket,ám tapasztalataim alapján kijelenthetem,hogy 26-27 fok felett már nem érzi jól magát.Mivel aránylag nagy testűnek mondható a corydorasok között,tartását 80-100 literes akvárium méret alatt nem javaslom. Csapatban érzi jól magát (minimum 8-10 egyed) ezt feltétlenül tartsuk szem előtt,amennyiben tartása mellett döntünk. Ezek a kis harcsák együtt szeretnek "bandázni",eleség után kutatni,sőt többször megfigyeltem már,hogy "kicsi a rakás" szerűen egymás hegyén hátán sziesztáztak,az etetést követően.Meglepő-mókás tulajdonságuk,hogy szeretnek kényelmes helyen,pózban pihenni,és sokszor hosszú perceket töltenek el azzal,hogy megtalálják az erre,számukra leginkább megfelelő helyet,ami lehet egy méretesebb anubias levél,vagy akár egy puha jávai moha csomó is.

A medence berendezésénél fontos megjegyezni,hogy főként az aljzaton,illetve annak közelében tartózkodnak,eleség után kutatnak,miközben átforgatják azt,így ha lehet minél finomabb,nagyon apró szemcseméretű kavicsot,homokot (pl kvarchomok) használjunk.A növények kiválasztásánál szabad kezet kapunk,ha akad közöttük pár nagyobb levelű is (fodros vizikalász,anubias,crypto),azt persze halaink "megköszönik" majd. Smile

Táplálék szempontjából mindenevőknek mondhatók. Az élő eleségek közül nyugodtan adhatunk nekik (pihentetett) tubifex-et,grindált,szúnyoglárvát.Ezen kívül különféle fagyasztott mix-eket,artemiat,vizibolhát(daphina,cyclops).Kiegészítés képen heti 1-2 alkalommal jó minőségű műeleségekkel is megkínálhatjuk őket.

Szaporításhoz használjunk olyan akváriumot, aminek az aljára finom homokot, vagy apró kavicsot szórunk. Használhatunk esetleg pár tő nagylevelű növényt. Az ívást segíthetjük, ha az akvárium vizének felét hidegebb vízre cseréljük, ugyanis eredeti élőhelyükön is az esős évszakban ívnak. A foltos páncélosharcsák általában csoportban ívnak, de mindenképpen 1 nőstényhez tegyünk 2-3 hímet a nagyobb siker érdekében. Miután a hímek megtermékenyítették az ikrákat, a nőstény a növények leveleire vagy az akvárium üvegére ragasztja azokat. Az ívás során 100-400 ikrát raknak, ívás után távolítsuk el a halakat, mert elfogyaszthatják az ikrákat. Az ikrákat jól szellőztetett akváriumban keltessük, és tehetünk egy kevés gombásodás gátló szert is a vízbe. Az ikrák 3 nap múlva kelnek ki és további 3-5 nap múlva úsznak el. Etessük öket vágott tubifexel, vagy porított műeleséggel. A kis halak megfelelő táplálás mellett gyorsan nőnek.

Szaporításuk (ahogyan én csinálom)

Elöljáróban megjegyezném,hogy jól tudom több működőképes módszer létezik,de mivel nálam ez vált be esetükben a többiről nem teszek említést.(Egyébként is,akit annyira mozgat a téma járjon-nézzen szépen utána)Cool

A célra tökéletesen megfelel egy 25-30 liter körüli (mások szerint ennél kisebb is) medence. Szűrés : szivacsszűrő finom porlasztással.A medencét feltöltöm a kb 30%-áig 10-12 nk körüli 22-24 fokos -általában a tartómedencéből származó- vízzel. Növényzetnek egy közepes anubias tő tökéletesen megfelel.Ezt egy nagyobb kővel -a gyökereinél- a medence aljához rögzítem. Mellé még beteszek egy nagy marék jávai mohát és kész is van a nagy mű. Várok kb 2 napot,ezalatt a szaporításra kihelyezendő állatokat nem etetem (a nőstényeket semmiféleképpen).Ha letelt a két nap kihelyezem az állatokat a szaporító medencébe : 1 nőstény 3-4 hím.Néhány színvonalas site-on olvashatjátok,hogy a hímek spermaszegények. Ez sajnos így van. Nem szabad "spórolni" velük,mert az az ikrák eredményes megtermékenyítésének rovására megy. Bent vannak az aksiban,jöhet akkor a lényeg! "Nyakon öntöm" őket jókora adag ülepített,szűrt esővízzel (a medence térfogatának a 2/3-ával megegyező mennyiség),ami ráadásul 4-5 fokkal hidegebb is mint a medence vize. Ez tapasztalataim alapján módfelett serkentően ha az ívásra. Ez egyből látható is a halak viselkedésén,a hímek hajtani kezdik a nőstényt,aki miután megunja a kergetőzést szájával a hím hasi részére tapad,kiszívja a spermát mellyel ő maga termékenyíti meg az kéznél -uszonyainál- lévő ikrákat.Ezt követően azokat "felragasztja" valahova,pl anubias levelére,az akvárium üvegfalára,jávai mohára (na ettől mindig idegbajt kapok) stb. Amennyiben elégedett művével a fent említett folyamat többször lezajlik egymás után egészen addig amíg az utolsó "golyó ki nem fogy a tárból",vagyis ki nem ürül. Amennyiben szignáltuk,hogy ez bekövetkezett érdemes egyből eltávolítanunk mind a nőstényt,mind a hímeket a medencéből,mert előbb-utóbb jó eséllyel nekilátnak az ikrák elfogyasztásának.Nagyobb nőstények esetében az ikrák száma könnyen elérheti a 300-350 db-ot is,így javaslom,hogy némi gombásodást gátló szer kerüljön a vízbe...

Az ivadék az ívástól számított 6-8. napon úszik el (főként hőmérsékletfüggő a dolog),ekkor meg kell kezdeni bőséges táplálásukat.Indításnak tökéletesen megfelel a sórák lárvája (artemia nauplius). Hogy ne legyen gond az esetlegesen el nem fogyasztott eleséggel,érdemes gondoskodni takarítószemélyzetről. Erre a célra 5-6 kisebb csiga tökéletesen megfelel. Megfelelően táplálva nőnek mint a gomba,így igen hamar át lehet térni etetésnél a tubifex pépre.

Remélem,hogy írásommal sikerült egy kissé népszerűsítenem ezt a manapság már-már kommersznek mondott,de szerintem érdekes,jópofa kis páncélosharcsa fajt...

A testük formája zömök, hátuk ívelt. Színe világosszürke, a rajzolat sötét barnásszürke, hasi része fehér. Az úszók színe sárgásbarna, vagy bronz színű és ugyancsak foltok borítják. A nőstények nagyobbak, és a hasi részen sokkal teltebbek, ezt legegyszerűbben fentről figyelve lehet megállapítani.

Adolfo páncélosharcsája - Corydoras adolfoi

Méret: 40-60 mm
Eredet: Brazília, felsö Rio Negro és mellék folyói
Ivari különbségek: a nõstény valamivel nagyobb és teltebb, mint a hím
Tartás: könnyû
Eleség: mindenféle eleség
Szaporodás: ikrarakó
Tenyésztés: mérsékelten nehéz; szaporításhoz a pH 6-6.5, gH 5-8 vízértékeket, és a szokásosnál 2-3 °C fokkal hidegebb vizzel végzett 25%-os vízcserét, 25 °C hömérsékletet és erös áramlást ajánlanak
Víz: minden típus
Hõmérséklet: 24-28°C
Akvárium típusa: társas
Tartózkodási hely: minden szint
Különleges igények: növények, sötétebb aljzat

A Rio Negro-ba ömlő kisebb vízfolyások az egyenlítő környékén, Saao Gabriel da Cachoeira közelében, Brazilia.

Jellegzetes a mintázatuk és nagyon dekoratívak: a szemen keresztül, illetve végig a háton - a hátúszótól a farokúszó tövéig - egy-egy fekete csík húzódik, és a fej hátulsó részén ragyogó színü, narancsvörös folt található, a hátúszó színtelen, a test világosszürke-ezüst. Az akvárium oldalt és hátul legyen növényekkel beültetett, középen beültetetlen területtel, hogy láthassuk is öket, és ajánlott a sötétebb aljzat is.Nagyon hasonlít a C. duplicareusra, mindössze csak annyi a különbség, hogy a fekete sávok az C. adolfoi-n kevésbé szélesek, határozottabb szegélyekkel, és a háti csík kevésbé húzodik le a has irányába. Áttetsző úszói vannak, csak a hátúszó tövén látható fekete pigmentálódás. A hátúszó eleje és a fejet a testtől elválasztó terület között narancssárga foltot figyelhetünk meg, a fejen függőlegesen áthaladó fekete csík a szemen keresztül húzódik, melynek gyűrűje szintén fekete. A kopoltyú tájék ezüstösen ragyog.

Az igényeiknek megfelelöen alakított, élö és fagyasztott eleségeket és speciális tablettákkal tartalmazó étrendre van szükségük. Legalább 6 példányból álló rajt tartsunk az akváriumunkban, mert - a természetben akár több ezer példányból álló rajokba is verödve - csapatosan érzik magukat legjobban. Mivel szerencsére kevésbé hajlanak a rejtözködésre, mint a többi páncélosharcsa fajta, így sokat gyönyörködhetünk bennük.

Fáradhatatlanul fésülik át kis csapatukkal az egész akváriumot, akár fel egészen a vízfelszínig is, hogy az ott úszkáló eleséghez is hozzáférjenek, és szívesen "legelnek" a növényeken, gyökereken is. Kis bajuszukkal keresgélnek, és minden maradékot lelkesen tüntetnek el. Diszkoszos akváriumban pozitívak a tapasztalatok Corydoras adolfoi-val, akár 30 °C-on is virgoncan elvannak.

Hasonlít a C. copei-re. Nagyon békés, társasakváriumba való hal, a legjobb csapatban tartani (min. 3-4 fő). Szándékosan nem zavarja a többi halat, de néha nagy sebességgel feliramodik a vízszínére levegőt venni, ez normális, ugyanis halunk béllégzése is folyton működik, amihez légköri levegőre van szüksége. Ha túl kevés a hely a vízfelszíne és a záróüveg között (<2 cm), akkor a nagy lendülettől megütheti a tarkóját. Mint a legtöbb Cory, az C. adolfoi is elfogyaszt szinte minden táplálékot, ami a medence aljára kerül, beleértve a sérült, mozgásképtelen vagy elhullott halakat is, ha elég sokáig a medence alján hagyjuk azokat. Tápláléka állhat speciális harcsapelletből, lemezes- vagy más süllyedő élelmekből, de a legfontosabb az élőtáplálék, úgymint a tubifex és szúnyoglárvák, de elfogyasztja a planktont is. Növényi táplálékból keveset igényel. Szereti a homokos vagy aprószemű altalajú és az erősen növényesített akváriumot. Az éles peremű sziklát vagy kavicsot mellőzzük, mert megsértheti érzékeny bajszát, és az így megsérült egyed nehezen talál magának élelmet, és el is fertőződhet. A vizüket ne sózzuk, mert arra érzékenyek, szervezetükben károsodást okozhat a sózás. Közismert szokása, hogy viccesen forgatja -"villogtatja"- szemeit a megfigyelők megdöbbenésére. Ám ezt nem a mi szórakoztatásunk céljából csinálja, hanem mert így veszi szemügyre a talaj közelebb eső területeit.

Áramvonalas páncélosharcsa - Corydoras arcuatus

Test alapszíne: halvány ezüstszürke
Fej: rövid és tömör, a bajuszok rövidek
Úszók: színtelen, átlátszó
Méret: hím 50 mm, nôstény 60 mm
Vízhőmérséklet: 22-25 Cº
pH: 6,8-7,2
Tartása: Probléma mentes, a széles elterjedési terület következtében különböző víztipusokban él. Akváriumban a nem túl kemény és enyhén savanyú vizet kedveli a legjobban.

Élőhelye: Peru, Ecuador, Columbia, Brazilia
Megjelenés: Egy széles fekete csík fut végig az orrtól, a szemen keresztül a hátgerinc mentén a farokúszó tövéig. Ha megcsillanó fény esik a kopoltyúkra az arany színben játszik. A szem alatti részen a csík inkább lilás mint fekete. Hasonló megjelenésű a C. gracilis is, de az jóval kisebb, 3-3,5 cm.
Leginkább a C. narcissus-szal keverhető össze, de annak hosszabb a feje, pontosabban nyújtottabb az orr. További különbség, hogy a C. narcissus hosszabb bajusszal és sötétebb hátúszóval rendelkezik.

A sárgásszürkétől fehérig terjedő alapszínen a test felső részén mélyfeketecsík fut végig. Ivarok valószínűleg ugyanazok,. mint a C. paleatuséi.

Az Amazonas folyam-vidékén él.

A páncélosharcsák többségéhez hasonlóan szívesen él csoportokban. Igen mozgékony.

 

Burgess páncélosharcsája - Corydoras burgessi

Test alapszíne: halvány ezüstszürke
Fej: rövid
Úszók: fekete hátúszó
Méret: kb. 60 mm
Vízhőmérséklet: 23-28 Cº
pH: 6,5-7,2
Tartása: Probléma mentes, melegebb vízben is jól érzi magát.
Tenyésztés: Hidegvizes vízcsere.
Ikrák száma: 40 db
Egyszerre lerakott ikrák száma: max. 2 db
Mérete: 2 mm

Élőhelye: Brazilia, Rio Unini a Rio Negro mellékfolyója

Hasonlít a Corydoras Adolfoi-ra, valamint a Corydoras duplicareus-ra, nevét Dr. Warren E. Burgessről kapta.
Megjelenés: Említett két corydoras-ra a hal a hátúszóig hasonlít. A fekete sáv valamint a narancsos-pirosas folt a fejen azonos, viszont a burgessi hátúszója erőteljesen fekete színű, kb. az úszó 90%-a. A test alapszíne is egyező, viszont a gerincen nincs a fekete sáv.

Hasonlít a Corydoras adolfoi-ra, valamint a Corydoras duplicareus-ra, nevét Dr. Warren E. Burgessről kapta. A fekete sáv valamint a narancsos-pirosas folt a fejen azonos, viszont a burgessi hátúszója erőteljesen fekete színű, kb. az úszó 90%-a. A test alapszíne is egyező, viszont a gerincen nincs fekete sáv. Test alapszíne halvány ezüstszürke.

Nagyon békés, társasakváriumba való hal, a legjobb csapatban tartani (min. 3-4 fő). Szándékosan nem zavarja a többi halat, de néha nagy sebességgel feliramodik a vízszínére levegőt venni, ez normális, ugyanis halunk béllégzése is folyton működik, amihez légköri levegőre van szüksége. Ha túl kevés a hely a vízfelszíne és a záróüveg között (<2 cm), akkor a nagy lendülettől megütheti a tarkóját. Mint a legtöbb Cory, az C. burgessi is elfogyaszt szinte minden táplálékot, ami a medence aljára kerül, beleértve a sérült, mozgásképtelen vagy elhullott halakat is, ha elég sokáig a medence alján hagyjuk azokat. Tápláléka állhat speciális harcsapelletből, lemezes- vagy más süllyedő élelmekből, de a legfontosabb az élőtáplálék, úgymint a tubifex és szúnyoglárvák, de elfogyasztja a planktont is. Növényi táplálékból keveset igényel. Szereti a homokos vagy aprószemű altalajú és az erősen növényesített akváriumot. Az éles peremű sziklát vagy kavicsot mellőzzük, mert megsértheti érzékeny bajszát, és az így megsérült egyed nehezen talál magának élelmet, és el is fertőződhet. A vizüket ne sózzuk, mert arra érzékenyek, szervezetükben károsodást okozhat a sózás. Közismert szokása, hogy viccesen forgatja -"villogtatja"- szemeit a megfigyelők megdöbbenésére. Ám ezt nem a mi szórakoztatásunk céljából csinálja, hanem mert így veszi szemügyre a talaj közelebb eső területeit.

 

Háromcsíkos páncélosharcsa - Corydoras trilinneatus

Tudományos név : Corydoras trilineatus

Magyar név: Háromsávos páncélosharcsa

Csoport: Harcsák

Származás: Dél-Amerika; Peru.

Testhossz: 6 cm

Természetes élőhely: Folyók, patakok.

Viselkedés: Társas, rajokban él. A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Mindenevő, különösen kedveli a férgeket (pl. grindal féreg, tubifex).

Szaporítás: Elég könnyű

Medence: Minimum 90 literes

Halnépesség: 90 literre 6-8 hal

Dekoráció: Finom homok, gyökerek, növények.

Hőmérséklet:22-26°C

pH: 6-7,2.

Keménység: 2,2-14NK°

Várható életkor: 8-15 év

 A háromcsíkos páncélosharcsa fáradhatatlanul kutat a homokban három pár bajuszszálával a maradék után, amit a többi hal elpotyogtatott, és persze férgeket is keres... Békés természetű hal, más fajokkal is jól együtt tud élni, többek között pontylazacokkal és dél-amerikai törpe bölcsőszájú halakkal. A nőstényei teltebbek, kerekebbek, mint a hímek. Szaporításhoz különítsünk el 4 hímet és 2 nőstényt egy 50 literes szaporítómedencébe. Homokot nem kell az aljára tenni, csak néhány anubiaspalántát (vízilándzsa). Ha friss vizet engedünk az akváriumba, és tartalmas, főleg élő zsákmányt tartalmazó táplálékot adunk, akkor az ikrarakás hamar megtörténik. A nőstény, ahogy az a Corydoras nemzetség más fajtáinál is történik, az ikrákat az akvárium üvegére vagy a növények leveleire rakja. Az ivadékokat sóféreglárvákkal etessük. Ezt a halat egyébként a kereskedelemben - tévesen - Corydoras juhi néven is szokták árulni.
 

Tenyésztési körülmények: Nemek aránya: párban vagy három hím és két nőstény.
A víz hőmérséklete: 25 Cº
Megtermékenyítés aránya: 75%
Az ikra mérete: 1,8 mm
Lerakott ikrák száma: 120-150

Test alapszíne: ezüst-szürke
Fej: rövid és tömör
Úszók: Farokúszó: sugarai feketén csíkozottak, amelyek így harántcsíkokat képeznek. Hátúszó: színtelen és áttetsző, nagy fekete folttal a tetején. Zsírúszó: szintén színtelen, áttetsző, egy vagy két sötét folttal. A többi úszó is színtelen, áttetsző és a sugarak feketén-fehéren csíkozottak.
Méret: kb. 55 mm
Vízhőmérséklet: 24-27 Cº
pH: 6,5-7,2
Tartása: Probléma mentes, melegebb vízben is jól érzi magát.

Élőhelyei: Ecuador, Rio Yasumi folyóban, amely a Rio Napo egy mellékfolyója, a Rio Jatuncocha egybefolyásához közel. Ecuador, a Rio Capanuari-ban, amely a Rio Pastaza egyik mellékfolyója, és a Rio Bobonaza-ban, közel Chichirata-hoz. Peru, Rio Ucayali;Rio Calleria; Rio Utiquinia; Rio Morona; Rio Ampiyacu 
Megjelenés: A kopoltyútól a farokúszó tövéig egy sötét, cik-cakkos csík fut végig. Fölötte és alatta egy-egy világos csík van. A felsô világos csík feletti részen apró és szabálytalan foltok vannak, melyek márványos hatást keltenek. A hasi részen egyedi foltok vannak.
Equador és Peru folyói.

A kopoltyútól a farokúszó tövéig egy sötét, cik-cakkos csík fut végig. Fölötte és alatta egy-egy világos csík van. A felsô világos csík feletti részen apró és szabálytalan foltok vannak, melyek márványos hatást keltenek. A hasi részen egyedi foltok vannak

Tartása problémamentes, melegebb vízben is jól érzi magát.

Leopárd páncélosharcsa - Corydoras julii

Test alapszíne: szürke-barna
Fej: rövid és tömör
Úszók:  
Farokúszó: barna és fehér csíkosak a sugarak, melyek így 6-8 harántcsíkot alkotnak
Hátúszó: színtelen és átlátszó, nagy fekete folttal az úszó felsô részén
Zsírúszó: sugarai barnán-fehéren csíkozottak, de nem olyan erőteljesen mint a farokúszón
Has- és mellúszó: barna-fehér csíkozottak de kevésbé kivehetően mint a többi úszón
Méret:  hím 50 mm, nőstény 60 mm
Vízhőmérséklet: 23-27 Cº
pH: 6,8-7,2
Tartása: Probléma mentes, melegebb vízben is jól érzi magát.

Élőhelye: Brazilia, Rio Parnaiba
 
Megjelenés: Egy pöttyözött cikk-cakk vonal fut végig a farokúszó tövétől az oldalvonal mentén, körülbelül a hátúszó első sugaráig. E vonal alatt és felett két pöttyözetlen vonal található. Az egész test - kivéve a hasi területet - különböző méretű foltokkal borított. A fejen lévő foltok elkülönülnek, nem kapcsolódnak egymáshoz. Előszeretettel keverik össze még a kereskedésekben is őket a C. trilineatus-sal, pedig ha egymás mellett látjuk a kettőt, teljesen kivehetőek a különbségek.

A C. trilineatus mintázata labirintust képez, melyet a képeken meg lehet tekinteni. A farokúszók minátzata is eltér, a C. julii-é "sűrűbb", több harántcsíkot alkot.

Világosszürke alapon szép sötét márványos és foltminta, a test közepén sötét, világos szegélyű hosszanti csík. A hím karcsúbb és kecsesebb. A fejen lévő foltok elkülönülnek, nem kapcsolódnak egymáshoz. Előszeretettel keverik össze még a kereskedésekben is őket a C. trilineatus-sal, pedig ha egymás mellett látjuk a kettőt, teljesen kivehetőek a különbségek, mert a C. trilineatus mintázata labirintust képez.

Nagyon hasonlít a C. copei-re.

Ez a"brazíliai állampolgársággal" rendelkező csinos kis cory főként az Amazonas torkolatához közel eső(Alsó Amazonas)    kisebb mellékfolyókat,patakokat lakja.Nevét, még mielőtt megkérdeznétek,véletlenül sem a szomszéd Pista bácsi feleségéről,Juli néniről kapta ,valamint nem a Corydoras tirlineatus egyik alfaja,hanem egy teljesen különálló faj.Tény,hogy két lépés távolságról szemlélve egyformának tűnnek,de ha közelebbről megszemlélitek őket profilból,látni fogjátok,hogy a trilineatus mintázta egybefüggő "rendszert" alkot.A nőstény 0.5-1 cm-rel nagyobb,testesebb a kisebb karcsúbb hímnél (kifejlett egyedek esetén).Mint minden cory kedveli a lágy,kissé savas vizet,de mivel régóta beakvarizálásra került,tartására a közepesen kemény,neutrális víz is megfelelő.A víz hőmérséklete iránt nincsenek különösebb igényei,jól érzi magát a 22-28 fok közötti tartományban.Akváriumi körülmények között testhossza nemigen haladja meg a 5-6 cm-t,ezért egy kisebb 6-10 fős csapat tartására már egy 80-100 liter űrtartalmú medence is alkalmas lehet.Az aljzat lehetőleg apró,finom szemcséjű (kvarchomok,folyami homok) legyen,mivel ezek a kis fickók szeretik azt módszeresen átkutatni,miközben eleség után kajtatnak.Ezt a kedvenc hobbijukat még olyankor sem hanyagolják ha már degeszre ették magukat,és ha teszem azt az aljzat kavics,bazalt zúzalék stb. szájuk könnyen megsérülhet,sőt "bajszuk" szinte teljesen "elkophat".Gyerek koromban én is nagyon szerettem a homokban játszani -profi homokvár építő voltam-és nem vettem volna jó néven ha szüleim arra ítélnek,hogy kavicsból,vagy bazaltból építkezzek... Időnként felcsapnak -komoly lökettel-a vízfelszínre levegőt venni,ezért nem árt ha a vízfelszín és az akvárium teteje között hagytok 2-3 cm-nyi (0.5-1 cm nem elég)"légrést",ellenkező esetben kedvenceitek feje szó szerint koppanni fog az fedő üvegen.A nap nagy részét pihenéssel töltik,rendszerint egy csoportban (van hogy egymás fején,testén időznek,amolyan "kicsi a rakás" módon).Általában a késő délutáni,esti órákban válnak aktívabbakká,ezért érdemes a napi etetésüket is erre az időpontra "belőni".Nagyon jó "evők",szinte bármilyen eleséget elfogadnak.Én főként tubifex-szel,tisztított feldarabolt gilisztával,csontival,szúnyoglárvával (vsz) etetem őket,de azért heti rendszerességgel kapnak fagyasztott mix-eket,és némi műeleséget is (meglepő számomra,hogy kifejezetten kedvelik a növényevő halak számára készített,lemezes tápokat is,liofilizált algát stb. mondjuk a velük egy aksiban élő anci ennek kevésbé örül...).Hogy pontosan meddig élnek én sem tudom biztosan,de az általam gondozott példányok már 7 évesek és láthatóan jó egészségnek örvendenek (egyes website-ok 10-15 évet adnak meg élettartamra).Más "kommerszebb" cory fajokkal ellentétben jóval érzékenyebbek a vízminőségre,ezért medencéjüknek mind biológiailag mind mechanikailag tökéletesen szűrtnek kell lennie!Érdemes a nitrát szintet is kordában tartani ezért én -másokkal ellentétben- hetente 2x20% vizet cserélek rajtuk (50% ozmó,50% csapvíz keveréke).Egészségük megőrzésének szempontjából fontos,hogy hetente legalább egy koplaló napot tartsunk (heti 2 koplaló nap sem okoz semmilyen problémát kifejlett egyedek esetében)!

Mivel módfelett békés természetűek, így más cory-k mellé,pontylazacos-törpesügéres medencébe nyugodt szívvel tudom ajánlani őket.

Szaporításukra -szerény véleményem szerint- leginkább az őszi-téli időszak az alkalmas.Ehhez egy 20 liter körüli,lágy (4-5nk),ph 6,24-25 fokos hőmérsékletű vízzel feltöltött  medencére lesz szükségetek (némi tőzegezés sem árt).A további "kellékek": szivacsszűrő+egy kisebb motors szűrő (pl aquael mini vagy mini plus) a kellő víz áramláshoz,1 kisebb anubias tő és(vagy) némi jávai moha.A halakat -1 nőstény,2 hím- délután-este érdemes kihelyeznetek a szaporító akváriumba.Ha másnap reggelig semmi nem történik,úgy cseréljetek rajtuk 20-30% vizet , 6-8 fokkal hidegebb esővízzel vagy ozmóval.Ennek a fajnak a szaporításánál a kulcsszó a türelem.Velem megesett,hogy nagyjából két hét elteltével ívtak le a kihelyezett állatok (pedig már pont kezdtem feladni a dolgot ).Az ívást követően a felnőtt állatokat távolítsátok el,és a vízhez adjatok pár csepp xantakridint.

Az ikrák száma -legalábbis nálam- nagyon változó volt (20-80 db),és rendszerint az ívást követő 2.napra a 40-50%-uk bepenészedett (a xantakridin ellenére).Itt megemlíteném nektek,kizárólag érdekességként,hogy egy cimborám -általában a cory ikrák gondozására- apró,4-5 mm-es édesvizi garnélákat "használ".Állítása szerint garnélák jelenléte mellett jóval kevesebb ikra penészesedik be.Arról nem szól a fáma,hogy hány garnéla esik áldozatul a lágy víznek...Ha szignáltátok az ivadék elúszását érdemes még aznap megkezdni az etetést (sórák nauplisua,JBL nobil fluid,cyclops nauplius),és pár kisebb hólyagcsigát betelepíteni a maradékok eltávolítása okán.2 hét elteltével az ivadékokat egy nagyobb 40-50 literes nevelő medencébe kell átköltöztetni,hogy kihasználhassátok az ebben az időszakban fennálló gyors növekedési hajlamukat.Ekkor már nagyon apró darabokra vágott tubifex-szel,apró cyclops-szal és egyéb ivadék nevelő műeleséggel is etethetők.Nagyjából 2 hónap elteltével ha egy még nagyobb 100-120 literes medencébe helyezitek át őket,úgy hamar elérik a 3.5-4 cm-es testhosszt,és a "szétnövés" is jóval kisebb arányú marad.

Panda páncélosharcsa - Corydoras panda

Tudományos név : Corydoras panda

Magyar név: Panda páncélosharcsa

Csoport: Harcsák

Származás: Dél-Amerika, Peru, A Rio Pachitea és mellékfolyói

Testhossz: 5-7 cm

Természetes élőhely: Gyors folyású lágy vizek.

Viselkedés: Társas, rajokban él. A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Mindenevő, kedveli a grindal férget, tubifexet.

Szaporítás: Elég nehéz

Medence: Minimum 40 literes

Halnépesség: 40 literre 6-8 hal

Dekoráció: Éles szemcséktől mentes finom homok, növények, gyökerek.

Hőmérséklet: 22-28°C

pH: 5,8-7,8

Keménység: 2-20 NK°

Várható életkor: 5-10 év

Méret: 65-75 mm

Eredet: Dél-Amerika
Ivari különbségek: a nõstény teltebb a mellúszók mögött
(felülnézetben könnyebben megállapítható)
Tartás: könnyû
Eleség: mindenféle eleség
Szaporodás: ikrarakó
Tenyésztés: mérsékelten nehéz
Víz: minden típus
Hõmérséklet: 20-28 °C
Akvárium típusa: társas
Tartózkodási hely: alsó szint
Különleges igények: gömbölyû kavicsok

Nálunk úgy 15 darab úszik belõlük az akváriumunkban. Szemmel láthatóan jól érzik magukat. Napközben inkább a növények árnyékában pihizek, míg este felé szépen sorban kifekszenek a "beach"-re, az akvárium elõterébe! A kicsi, növényes akváriumban is tartunk belõlük, ahol azzal leptek meg bennünket, hogy a növénydzsungelbõl egyszercsak egy kis ivadék panda kukucskált elõ! Szóval tenyészthetõk, még ha sok közünk nem is volt hozzá! :)

Jellegzetes a mintázatuk: a szemnél, a hátúszón és a farokúszó tüvénél fekete folt látható, amikrõl a nevüket is kapták. Ideális társhalak a diszkoszos akváriumban. A békés páncélosharcsák fõleg a talaj közelében tartózkodnak és keresnek maguknak táplálékot. Bajszocskáikkal keresegélnek az aljzaton, ezért ajánlatos finom, gömbölyû kavicsokat vagy akár homokot is talajnak választani. Legszívesebben persze õk is a szúnyoglárvákat fogyasztják, de a speciálisan harcsáknak készülõ eleségtablettákat is nagyon kedvelik. Néha felszaladnak a vízfelszínig, és ott vesznek levegõt. Az akvárium méretétõl függõen 6-12 halból álló rajt ajánlott tartani.

Az utolsó években az ismert páncélosharcsafajok száma megsokszorozódott, és egyre-másra találnak szebbnél szebb, új fajokat. Egyik ilyen új faj a fekete foltjai után pandának elkeresztelt páncélosharcsafaj. Sárgásszürke testén három sötét, majdnem fekete folt van: a szem környékén és a homlokrészen, a hátúszón, ez áthúzódik a hátrészre, és a faroktól faroktőben egy majdnem kör alakú nagy folt. Ezek a foltok valóban a pandamackóra emlékeztetnek. A sok akvarista által ismert páncélosharesafajok, így a paleatus vagy schultzei, 150-300 ikra lerakására is képesek, a pandáknál ez a szám 4-10 db volt ívásonként. Az ivadékok felnevelése könnyű, és etetésük sem jelent gondot. Az 1-1,5 cm-es nagyságú halak rajza már azonos szüleikkel, de legalább egy év szükséges teljes fejlettségük eléréséhez. Az ivadékok igen csekély száma következtében sajnos széles körben nehezen fog elterjedni ez az igen szép páncélosharcsa.

Ez az 5-6 cm-es,érdekes "kontrasztos" mintázatú (sárgás-szürke alapszín,sötét pigmentációjú foltokkal tarkítva) kis páncélosharcsa ,főként az Amazonas  folyam felső szakaszának nagyobb áramlatú részét és a peru-i Ucayali,Marañón folyók sebesebb szakaszait lakja.Eredeti élőhelyein a víz hőmérséklete nem haladja meg a 26 celsius fokot,emellett lágy,kémhatása a savas tartományba esik.A többi corydoras fajhoz hasonlóan csapatban érzi jól magát,ezért minimum 8-10 egyedet tartsunk belőle.Több helyen láttam már-ismerőseimnél is-,hogy nagyobb méretű (300 liter feletti) dél-amerikai medencéik esetében 3-4 féle -volt hogy még ennél is több- corydoras fajt tartottak,fajonként 8-12 egyeddel.Az én véleményem az,hogy az egy bizonyos fajból tartott 30-40 egyedet számláló csapat sokkal "látványosabb" mint a több fajt tartalmazó "mix"-ek.Természetesen mindenkinek szíve-joga eldönteni,hogy melyik verzió mellett teszi le voksát.

Természetes élőhelyén főként gerincteleneket,kisebb férgeket,rovarokat,apró rákokat(időnként növényi részeket is) fogyaszt.Akváriumban tartva,főeleségként főként tubifex,szúnyoglárvák,grindál,plankton (fagyasztva is) domináljon étrendjükben,kiegészítésképp -heti egy-két alkalommal- jó minőségű műeleségek is szóba jöhetnek."Szolid" testméretük miatt már 70 liter körüli medencében is jól érzik magukat.Jól viselik a közepes keménységű neutrális kémhatású, 22-26 fok közötti hőmérsékletű vizet,ezért megfelelő szűrés,és rendszeres vízcsere mellett,semmilyen "extra" igényt nem támasztanak tartójukkal szemben. A nőstények valamivel nagyobbak teltebbek-főként deréktájt Smile,a kisebb-karcsúbb hímeknél.Optimális körülmények között tartva életkoruk elérheti a 10-11 évet (esetenként akár a 15-16 évet is).Medencéjük kialakításánál egyrészt törekedjünk arra,hogy az aljzat minél finomabb,apróbb szemcseméretű,lehetőleg homok (pl kvarchomok legyen),mivel szerfelett imádnak eleség után kutatva turkálni (a növények gyökérzetét nem veszélyeztetik),másrészt kedvelik a közepes vízáramlást amit ugye egy "mezei" szivacsszűrő nem igazán tud biztosítani.A kemikáliákra,gyógyszeres kezelésekre -mint sok más harcsafaj- kimondottan érzékenyek.Havonta egy-két alkalommal érdemes akváriumuk vizéhez némi kamilla teát adni,sőt időnként megkínálhatjuk halainkat az orvosi kamilla(felhasználás előtt beáztatott) virágzatával.Ezt az "óvintézkedést" azért tartom szükségesnek,mert tapasztalataim alapján ez a faj főként a gyomor-bélgyulladásra,valamint az úszóhólyag problémákra érzékeny (különösen az idősebb állatok veszélyeztetettek e tekintetben).Amennyiben rendszeresen etetünk tubifex-szel,azt minimum egy hétig "pihentessük" felhasználás előtt.Mivel ez a faj is a többi corydoras-hoz hasonlóan igen békés természetű,tökéletesen alkalmas "társ"pontylazacok,dél-amerikai törpesügerek,algázók mellé.

Első körben megemlíteném nektek,hogy mint általában a cory-k a pandák sem a sas szemükről híresek.Látásuk egy kancsal,szemtengely ferdüléssel megvert sügérétől is messze elmaradt.Ne lepődjetek meg,ha etetésnél nem esnek egyből neki az eleségnek. Sokszor csak akkor vesznek tudomást a vacsoraidő eljöttéről,amikor a kaja szó szerint a fejükre hullik,vagy a többi hal -pontylazacok- izgatott viselkedését érzékelve,esik le nekik a tantusz,hogy nem ártana kicsit körbelesni az "asztal" környékén.

Ha azt tapasztaljátok,hogy túl gyakran csapnak fel a vízfelszínre levegőt venni,vagy a felszín közelébe rájuk nem jellemző módon össze-vissza úszkálnak,nem árt ha beméritek a fontosabb vízértékeket!

Mivel a természetben főként a "fekete" vizeket lakják,tartózkodjatok az akvárium túlzott megvilágításától.Az erős fény hosszú távon stresszessé,betegségekre hajlamosabbakká teszi őket.

Én időnként szoktam csontit,és a béltartalmától megtisztított("kimaszírozós módszer) 100x átmosott,darabolt földigilisztát is adni nekik (szvsz az ívási hajlandóságuknak is jót tesz).

Szaporítás

15-20 literes akvárium,spongyabob akarom mondani szivacsszűrőLaughing,23-25 fokos ,6 nk alatti,ph6 körüli víz.1 nőstény 2-3 hím. Növényzetnek középre,jávai moha,anubias.Nem árt ha az ívás idejére betesztek egy kisebb motoros szűrőt,ami némi vízáramlást produkál.Sokan erről az "apróságról" megfeledkeznek,és  jókat csodálkoznak azon,vajh miért nem ívnak a cory-k....Ha esetleg a kihelyezett állatok nem mutatnak kellő érdeklődést egymás iránt,szívjatok le kb 5-6 liter vizet az aksiból,majd öntsetek bele 8-10 fokkal hidegebb esővizet vagy kellően lehűtött ioncserélt vizet (5 literes kannában bármelyik nagy áruházban kapható,a lényeg hogy azt,és csak azt vegyétek meg,amin fel van tüntetve,hogy laboratóriumi és akvarisztikai célokra is alkalmas).A kis hímek elég intenzíven hajtanak,ha a nőstény kelleti magát finoman csipkedik a fejét,szinte nógatják,hogy vegyen részt végre a "fogócskában".A megtermékenyített ikrákat a nőstény -nálam legalábbis- rendszerint az akvárium aljára (mivel talajt soha nem használok cory szaporító medencében),az üveglapra rakja.Ívásonként 15-20 ikránál többre ne nagyon számítsatok....(egyes site-ok szerint az ikrák száma akár 100! is lehet,de ezzel szemben nálam 20-nál több még nem fordult elő,lehet hogy én csináltam rosszul valamit...) Az ikrák elég könnyen megfertőződhetnek penészgombákkal,így érdemes kicsit sózni a keltető aksi vizét,és (vagy) némi xantakridint -színre- adagolni. Az inkubációs idő 4-5 napot vesz igénybe.Amennyiben már szemmel láthatóan keresi az ivadék az eleséget,kezdjétek meg etetésüket (JBL nobil fluid,artemia nauplius,cyc nauplius).

ui: az ivadék elúszása előtt a motoros belső szűrőt vagy vegyétek ki,vagy járassátok minimumon és kobozzátok el az asszony egyik műanyag harisnyáját majd ezt húzzátok rá a szűrő műanyag tokjára.Ellenkező esetben a belső szűrőtök "megeszi" az amúgy sem nagyszámú szaporulatot.

Pöttyös páncélosharcsa - Corydoras sterbai

Sajnos képet nem találtam róla!

Méret: 65-75 mm
Eredet: Dél-Amerika
Ivari különbségek: a nõstény teltebb a mellúszók mögött felülnézetben könnyebben megállapítható)
Tartás: könnyû
Eleség: mindenféle eleség
Szaporodás: ikrarakó
Tenyésztés: mérsékelten nehéz
Víz: minden típus
Hõmérséklet: 20-28 °C
Akvárium típusa: társas
Tartózkodási hely: alsó szint
Különleges igények: gömbölyû kavicsok

Jellegzetes a mintázatuk: testük elülsõ harmadán jellegzetes, pöttyös minta látható. Ideális társhalak a diszkoszos akváriumban. A békés páncélosharcsák fõleg a talaj közelében tartózkodnak és keresnek maguknak táplálékot. Bajszocskáikkal keresegélnek az aljzaton, ezért ajánlatos finom, gömbölyû kavicsokat vagy akár homokot is talajnak választani. Legszívesebben persze õk is a szúnyoglárvákat fogyasztják, de a speciálisan harcsáknak készülõ eleségtablettákat is nagyon kedvelik. Néha felszaladnak a vízfelszínig, és ott vesznek levegõt. Az akvárium méretétõl függõen 6-12 halból álló rajt ajánlott tartani.

Úgy 15 darab úszik belõlük az akváriumunkban. Szemmel láthatóan jól érzik magukat. Napközben inkább a növények árnyékában pihizek, míg este felé szépen sorban kifekszenek a "beach"-re, az akvárium elõterébe!  Az evéssel nincs gondjuk, egyszerûen csak "malackáknak" hívjuk õket, ami talán utal némileg a kondíciójukra.

 

 
Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő