Kalászhal fajtái és gondozásai:

A kalászhalak kevésbé megszokott akváriumi halak. Némely kereskedésben vásárolhatók, de nem jelentenek állandó kínálatot. A halak testfelépítése akvarista szemmel érdekes. Testük lapos és magas, szinte rombusz alakú. Fejük testméretükhöz képest kicsi, szájuk végállású. Egyes hímek háta meredeken indul, így bizarr formáját erősítve. A kalászhalak úszóinak elrendezése is jellemző. Mellúszók a test középvonalán erednek, és arányaiban kicsik. A hasúszók szintén alulfejlettek. A feltűnő hát- és hasúszó viszont meghatározó. A testük rövid, így végbél és ivarnyílásuk testükön elől található. Innen ered a farokalatti úszó és a farktőig tart A hátúszó a hát legmagasabb pontján ered és a farktő tövéig tart szimmetrikusan a farokalatti úszóval. Ami minden kalászhalra jellemző, a hátúszó két részből áll. Az első kis rész csak pár úszósugárral rendelkezik. A farkúszó villás. Testméretük 5 és 15 cm közötti. A pikkelyek legtöbbször fémes csillogásúak. A hímekre jellemző a szaporodási időszakban egy fehér sáv a halak oldalán.

Tudományos besorolásukat élőhelyük és testformájuk szerint végezték. A Melanotaeniidae családban 6 nemzetség és azon belül 61 faj regisztrált. A Melanottaenia nemzetségbe 42 fajt soroltak és Új-Guinea és Ausztrália folyóit népesítik be. A Chilatherina nemzetség 10 fajt tartalmaz, amelyek Új-Guinea északi és középső részein élnek. A Glossolepis nemzetség egyedei csak Új-Guinea északi részén élnek, mely nemzetség 6 fajt jegyez. Az Iriatherina nemzetség tagjai (Iriatherina werneri) különböznek a kalászhalak megszokott formájától. Ez a testfelépítésükben és a hosszan kinyúló úszókban nyilvánul meg. A Rhadinocentrus, és a Cairnsichthys nemzetség az ausztráliai kalászhalakat fogja össze.

zaporodásuk szerint szabadon ikrázók. Azonban ez is jellemző a kalászhalakra. Ugyanis míg a többi hal egyszerre lerakja ikráit, addig a kalászhalak akár több napon keresztül is ikráznak. Nem folyamatosan, hanem szakaszosan. A kalászhalak viszonylag nagyméretű ikrákkal szaporodnak, melynek van egy jellegzetessége. Ez az ikrafonal, mely segítségével rögzülnek a növényeken. Az ikraszemekben az ivadék fejlődése szabad szemmel is figyelemmel kísérhető. A kelési idő hosszú 6-8 nap is lehet. A kikelő ivadék már elúszó ivadék is egyben. Az úszóhólyag levegővel való megtöltése után a kis halak rendesen úsznak, és eleség keresésére indulnak. Mivel az ikrák lerakása nem egy időben, hanem több napon át történik, így az ivadék sem egyszerre kel ki.

Akváriumi tartásuk nem nehéz, de hosszú akváriumot igényelnek. A víz hőmérséklete 22-27 °C közötti és erősen szűrt legyen, 10-14 nk° és enyhén lúgos. Mivel közepesen nagytermetű halak, ezért tág kiúszó területeket kell biztosítani a növények adta búvóhelyek között. Az aljzat mosott sóder, melyre mozdonyhomokot kell szórni. A növényzetet – amennyiben lehetőségünk van- élőhely azonosan válasszuk. A Bacopa sp. afrikai, ázsiai ausztráliai, az Ottelia alismoides, Eusteralis stellata a trópusi ausztráliai és dél-ázsiai, Limnophylla indica afrikai, ázsiai Aponogeton elongatus ausztráliai, Hygrophylla salicifolia dél-ázsiai, ausztráliai halak mellé ajánlott. Természetesen más növényeket is választhatunk. A vörös kalászhal (Glossolepis incisus) medencéjébe nád dekorációt is tehetünk, természetesen olyan sűrűn, hogy a halak kényelmesen úszhassanak közöttük.

Társas medencében is szaporodnak, de az elhúzódó ikrázás miatt megfelelőbb külön ivató medence beállítása. Ez egy hosszú alapterületű akvárium 20 cm vízmagassággal 27 ° C hőmérséklettel egyik sarokban finom levelű növényekkel. Rajban ívnak, ezért 3 nőstényhez 2 hímet kell helyezni. A várható ikrák száma 300-500 db között lehet. A halakat ebben a medencében is kell etetni, mert csak az első ivadék elúszásakor kell a szülőket eltávolítani. A kikelő ivadék azonnal elindul elesége után, mely apró plankton, leginkább rotatoria legyen. A frissen keltetett sóféreg naupliusza is megfelelő eleség. Mivel az ivadékok kelése sem egyszerre történik, természetes azok nagyságbeli eltérése. Ezért a nagyobb ivadékokat át kell helyezni, és számukra megfelelő méretű eleséget kell biztosítani.

 

Boeseman kalászhal:

A hím 6, a nőstény 7cm hosszú. A víz összes rétegén tartózkodnak. 7,5-8Ph legyen a víz. 15nk-ig. 27-30C.

Melanotaenia boesemani ALLÉN és CROSS, 1980

Tartás: E halak színezete igen látványos, és mert igényeik is hasonlóak - a lazacvörös kalászhallal (Glossolepis incisus) együtt - szívesen telepítik afrikai sügérek akváriumába. Ez az egyik legszínesebb kalászhal, amely kapható nálunk. Nagy akváriumban jól társítható, sok úszóteret igénylő, békés csapathal. Szereti a meleget és a kristálytiszta vizet. Figyeljünk rá, mert szívesen kiugrál az akváriumból. Medencéjét jól takarjuk le.

Etetés: Mindenevők. Szeretik az élő és a fagyasztott eleségeket, de elfogadják a jó minőségű száraz táplálékokat is. Legjobb eredményt vörös szúnyoglárva etetésével lehet elérni.

Tenyésztés: A magasabb testfelépítésű hímek színezete is jóval intenzívebb. Tenyésztése annyira egyszerű, hogy még kezdőknek is ajánlható. Felnevelésükhöz nagy akváriumra, és jó szűrésre van szükség. Ne feledkezzünk meg a kéthetenkénti rendszeres vízcseréről!

Érdekesség: Csodálatos színeit csak majdnem egyéves korában mutatja először.

 

Kék kalászhal:

A 12cm a hossza. A víz összes rétegén tartózkodnak. 7,5-8Ph legyen a víz. 10-15nk-ig. 22-26C.

Melanotaenia lacustris MUNRO, 1964

Tartás: Kalászhalas, vagy kemény vizet szerető halakkal, afrikai sügérekkel társítható. Szereti a nagy úszófelületet, de szívesen úszik be növények közé is.

Etetés: Lehetőleg élő planktonnal, szúnyoglárvával etessük, hogy világító kék színében gyönyörködhessünk.

Tenyésztés: 100 literes akváriumba tehetjük ki a tenyészállatokat párban vagy csapatban. Sok ikrát rak, de az elúszó ivadékot napi többszöri etetéssel - erős szűrés mellett - gyorsan nevelhetjük. Az ívatóvizet meg kell sózni.

Érdekesség: Együtt tartva a lazacvörös kalászhallal (Glossolepis incisus) nagyon látványosak.

 

Lazacvörös kalászhal:

A 15cm a hossza. A víz összes rétegén tartózkodnak. 7,5-8Ph legyen a víz. 15-25nk-ig. 22-26C.

Glossolepis incisus WEBER, 1908

Tartás: Szeretik a nagy, akár több száz literes medencét, amelyben nagy úszótér van. Igen békés természetű csapathal. A savanyú vízre érzékenyek, tartsuk be a rendszeres (2-3 hetenkénti) vízcserét.

Etetés: Minden száraz, fagyasztott és nagy szemű élő eleséget szívesen fogyaszt (szúnyoglárva, vízibolha). Kiegészítésképpen csökevényes szárnyú muslincát is etetek. Ilyenkor szinte forr a víz felszíne, ahogy a halak összeszedik a kis rovarokat.

Tenyésztés: Az ivarok megkülönböztetése nagyon egyszerű, mivel a nőstény sárgán és zöldesen csillogó ezüst, míg a magasabb testfelépítésű hím élénkvörös színezetű (ivari dichromatizmus). Több száz ikrát rak. A kikelt ivadékok azonnal esznek.

Érdekesség: Remekül tarthatók a szintén kemény vizet kedvelő afrikai sügérekkel és új színfoltot visznek az akváriumokba.

 

Neon kalászhal:

A 6cm a halak. A víz összes rétegében tartózkodnak. 6-7Ph legyen a víz. 10-15nk-ig.

Melanotaenia praecox WEBER és DE BEAUFORT, 1922

Tartás: Békés hal, társítható bármilyen hasonló testnagyságú, nem agresszív halakkal. A hímek gyakran rivalizálnak, főleg a reggeli, délelőtti órákban. Ilyenkor a hímek hátvonala elhalványodik, az úszók mélyvörösek lesznek, és a testük neonos-lila színűvé változik.

Etetés: Mindenevő, szívesen fogyasztja a száraz eleségeket, planktont, tubifexet, szúnyoglárvát. A szép szín megtartása érdekében feltétlenül etessünk planktont, ami a megfelelő tenyész kondíció miatt is fontos.

Tenyésztés: Az ikrák egy része lesüllyed a medence aljára, a másik része tapadószállal a rácson és a növényen függve marad. A halak körülbelül 1 héten át ikráznak, ezért ajánlatos őket etetni a szaporító akváriumban is.

Érdekesség: Igazi színeit ráeső fényben mutatja.

 

Vörösfarkú kalászhal:

15 cm husszúak. A víz középső és felső részén tartózkodnak. 7,5-8Ph legyen a víz. 10-20nk-ig és 20-24C legyen a víz.

Bedotia geayi PELLEGRIN, 1907

Tartás: Gyors mozgású, élénk, békés természetű csapathal. Rendszeres kéthetenkénti vízcserét igényel.

Etetés: Elő és száraz eleséget egyaránt elfogad, kedvence az élő kishal és a muslinca.

Tenyésztés: Ikráit finom levelű növények közé szórja. A kelési idő egy hét. A kikelt kis halak apró élő eleséggel indíthatók.

Érdekesség: A kikelt ivadékok az első nap nem a növényeken lógnak, hanem a medencében fejjel felfelé sodródnak. Csak a második nap úsznak szabályosan.

 

Villásfarkú kalászhal:

Pseudomugilfurcatus NICHOLS, 1955

A hím 5cm, a nőstény 4-5cm. A víz középső és felső részén tartózkodnak. 7,5-8Ph legyen a víz. 15nk-ig.

Tartás: Gyors mozgású hal, amely szereti a nagy úszóteret, s a jól benövényesített akváriumot. Talajként finom folyami homokot használjunk. Erősödik a halak biztonságérzete, ha tartóakváriumukban a vízfelszínt úszónövényekkel fedjük. Nem kell sózni! Társítható minden hasonló méretű békés hallal, amelynek az elkészített akvárium megfelel. A legjobb azonban, ha csak ugyanilyen méretű kalászhalakat teszünk mellé.

Etetés: Etetése nem problémás: apró élő, szárított, fagyasztott, ill. műeleségekkel tartható.

Tenyésztés: A halakat kitehetjük párban és csapatban egyaránt, de a csapatban való ikráztatás mindig eredményesebb. Ha a hím nagyon agresszíven hajt, tegyünk mellé még 2-3 nőstényt. A szülők az ikrákat a növényekre ragasztják, ill. aggatják.

Érdekesség: Általában párban árusítják, mert csak a hímek színesek

 

Werneri kalászhal:

Elnevezés:   Vitorlás kalászhal

Változatok:   Sárga úszójú

Származás:  Új Guinea, Ausztrália

Mérete:   3 cm.

Víz:   Lágy

Hőmérséklet:   22-30 °C

Akvárium:   Minimum 50 liter.

Jellegzetes tulajdonsága:  Rajhal. Ne tartsuk egyedül. Nem szeretik az erős sodrású vizet.

Szaporodás:  Szabadon ikrázik

Különleges igénye:   Növények

Etetés:   Apró élő és száraz eleség.

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő