Ékfontos razbóra fajtái és gondozásai:

Tudományos név : Rasbora heteromorpha

Magyar név: Ékfoltos razbóra

Csoport: Pontyfélék

Származás: Ázsia; Thaiföld, Malajzia, Szumátra.

Testhossz: 4 cm

Természetes élőhely: Kis árnyas és sekély folyóvizek.

Viselkedés: Nagyon békés, rajokban él.

Szaporítás: Elég nehéz

Medence: Minimum 100 literes

Halnépesség: 100 literre 10 hal

Dekoráció: Gyökér, sűrű növényzet és nyílt tér az úszáshoz.

Hőmérséklet: 24-28 °C

pH: 6-6,5

Keménység: 4,5-8,5NK°

Várható életkor: 5-6 év

Élõhelyérõl, Ázsiából ekkor került Európába. Megtalálható volt a Maláj-félszigeten, Thaiföldön és Szumátrán. Tartását a kezdeti idõben sok kudarc övezte, mert az ikrák termékenyíthetõsége erõsen függ a vízkémiától.

Kistestû díszhal, testmérete ritkán haladja meg a 4 centimétert. A kifejlett halak alapszíne aranysárga, fiatalabb korban ezüstössárga. Testének oldalán, annak hátulsó részén egy bársonyfekete ékfolt található. A nemek megkülönböztetése nehéz, másodlagos jegyek alapján lehetséges. A nõstények teltebbek, az ék-folt alsó része gömbölyített. A hímek esetében a színek élénkebbek, úszói halványan színesek, karcsúbbak és az ékfolt alsó része gyengén elõre hajlik a mellúszó felé. Az ékfolt elsõ részénél a pikkelyei aranysárgábbak.

Igazi csapathal, valódi szépségét csak így mutatja. Rajban úszik, a medence vizének közepén tevékenykedik. Az akvárium vizének hõmérséklete nem túl magas, 22–24 °C, lágy és enyhén savanyú. Élõhelyének berendezésekor biztosítsunk nekik tág kiúszóteret. Az akvárium hátulsó oldala mentén dúsan ültessünk vízinövényeket. Élõhely azonos a vízi hortenzia (Nomaphila stricta) jávai moha (Vesicularia dubyana), szumátrai vízipáfrány (Ceratopteris sumatranus) hosszúlevelû barclaya (Barclaya longifolia), vízikelyhek (Cryptocoryne sp.).

Tápláléka minden élõ eleség és a mesterséges haleledel. Mivel a kereskedelemben csak tenyésztett egyedek vásárolhatók, ezért az akváriumi körülményeket megszokták. Az erõsen beikrásodott nõs-tények a társas akváriumban is leikráznak, az ivadék felnevelése ebben az esetben nem lehetséges. Az akvárium többi lakója jó étvággyal elfogyasztja az ikrákat. Tenyésztésük ma már nem lehetetlen. Fontos a jó tenyészpár kiválasztása. A legtöbb ékfoltos razbóra már a társas akváriumban párba áll. Megfigyelhetõ, hogy együtt úsznak, a hím a nõstény felett, kicsit hátrább úgy, hogy a hím hasa hozzáér a nõstény hátúszójához. Ekkor biztosak lehetünk abban, hogy a halak hamarosan ívni fognak. A sikeres ikrázás érdekében a párt tegyük ki egy külön szaporító medencébe. Nem kell nagy akvárium 5–10 literes megfelelõ. Az ikrák megvédése érdekében ne használjunk talajt, de a halak biztonságérzetét növelni kell. Eddig egy szépen berendezett akváriumban éltek, ahol a vélt veszély elöl el tudtak bújni. Ezt most is biztosítani kell. Amikor egy talaj nélküli medencébe helyezzük a halakat, akkor egy tájékozódástól fosztjuk meg õket. Fõleg akkor, ha az ilyen akváriumot fehér asztalra helyezzük. Jó megoldás, ha a szaporító medencét egy fekete fotókartonra állítjuk. Megfelelõ lehet egy akvárium aljának méretében levágott parafalap is. Ideális az is, ha az akváriumba behelyeznek egy zöld mûanyag lábtörlõ darabot. Természetesen felhasználás elõtt fertõtleníteni kell. Élõ növény-re is szükség van, hiszen a razbórák a növény levelének fonákjára helyezik ikráikat. Ezért lehetõleg széles levelû növényeket kell alkalmazni, pl. a vízi hortenzia illetve Cryptocoryne fajok valamelyikét.

A kiválasztott halakat este kell behelyezni a medencébe. Elõzõleg a társas medence vizével kell feltölteni. A hõmérsékletet a halak behelyezése után kell emelni 26–28 °C-ra. A szaporító medence vize lágy, maximum 5 nk° és 6,3–6,5 pH értékû. A kihelyezett pár általában a második napon reggel ikrázik. A hím hevesen udvarol, közben a már megismert módon követi párját, szinte állandóan annak hátúszóján úszik. A nõstény a kiválasztott széles levél aljára rakja viszonylag kisszámú ikráit. Ezek száma nagyban függ az állatok korától. Fiatal halak egyszerre 50 db-ot, idõsebb halak akár 150–200 ikrát is ragaszthatnak a levélre. Nem jellemzõ az ikrarablás erre a halra, de elõfordul. Ezért az ikrázás végeztével ajánlatos a pár eltávolítása. Figyeljünk azonban a két víz hõmérsékletkülönbségére. A társas akváriumban 22–24 °C-os a víz, míg a szaporító medencében felfûtöttük 26–28 °C-ra. Az ikrák oxigénellátásához biztosítsunk apró buborékos levegõporlasztást. Az ivadékok egy nap elteltével kikelnek és az akváriumban a dekoráción, talajon, oldalüvegen függeszkednek. Az ötödik napon úsznak el. Felnevelésük apró élõ eleséggel lehetséges. Kiegészítésként ivadéknevelõ tápokat is igényelnek.

Nevét az oldalán látható háromszögnek köszönheti. Jó természete van, ezért szívesen látott lakó a közös akváriumokban. Összetársíthatók nyugodt pontyfélékkel (Cyprinidae), pl. karcsú díszmárna (Barbus titteya), szivárványos díszmárna (Barbus oligolepis) vagy labirinthalakkal (Belontiidae) a Colisa nemzetségből. Az akváriumot úgy kell berendezni, hogy az úszásra szabadon hagyott térség mellett legyen benne növényekkel beültetett biztonságosabb zóna is. A szaporításhoz válasszunk egy 50 literes akváriumot, béleljük ki jávai mohával (Vesicularia dubyana), és tegyünk bele széles levelű növényt, cserépben vízilándzsát. A víz legyen nagyon lágy (keménység alacsonyabb, mint 2,8 NK°), a pH-ja 5,8 és 6,4 között. Szaporításra élénk hímet és erősen kikerekedő hasú nőstényt válasszunk. A nőstény ritkán ikrázik nyílt vízbe, ikráit egy levélre ereszti.


Az ékfoltos razbóra szaporodása

Az ékfoltos razbóra tenyésztése nem könnyű, de nem is lehetetlen. Válasszunk ki fiatal egyedeket, és tápláljuk őket élő táppal, mielőtt párosodnának. A hímek sokkal vékonyabbak, mint a nőstények, és az ékfolt, amely eltakarja hal farokrészét, előre hajlik a mellúszó felé. A nőstények ékfoltjának alsó része gömbölyített.

Az ékfoltos razbórákat külön akváriumban párosítsuk! Amikor csoportban párosodnak, minden nőstényhez két hímet adjunk. A víz nagyon lágy kell legyen, maximum 5 nk°. A víz hőmérséklete 26-28 ˚C-on ideális, a pH érték 6.5 körül megfelelő. A szaporító akváriumba ültessünk Cryptocoryne-t, vagy más hasonlóan széles levelű növényt!

Miután előkészítettük a szaporító akváriumot, késő délután helyezzük át a tenyészpárokat! Az ívás általában korán reggel zajlik le, amikor a hím elkezd táncot járni, és reszketni a nőstény előtt. Ez a párzási viselkedés arra jó, hogy odairányítsa a nőstényt egy megfelelő növényhez, amire majd rárakja az ikráit. A hím bökdösi a nőstény oldalát, vagy a hátához dörzsöli a hasát, hogy odairányítsa a nőstényt az ívás helyére.

Amikor készen állnak az ívásra, a nőstény hassal felfelé fordul és odadörzsöli a hasát a levél alsó részéhez, jelezve a hímnek, hogy csatlakozzon. A hím közeledik, miközben tovább reszket, körülveszi a nőstény testét. A megtermékenyített ikrákat a nőstény a levél aljához ragasztja. Egy-két óra lefolyása alatt legalább 50, de gyakran 150-200 ikrát tesznek le. Amikor az ívás befejeződik, a tenyészpárokat távolítsuk el az akváriumból, mert előfordulhat ikrarablás. Ha a víz legalább 26 ˚C, akkor 1 nap alatt kikelnek az ivadékok. Tápláljuk őket apró élő eleséggel, és fokozatosan térjünk át nagyobb méretű táplálékra, ahogy az ivadékok fejlődnek. Az ötödik napon úsznak el, és körulbelül 6 - 9 hónap alatt válnak ivarérettekké.

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő