Schuberti díszmárna fajtái és gondozásai

Tudományos név : Barbus schuberti

Magyar név: Schubert díszmárnája

Csoport: Pontyfélék

Származás: Ázsia; Ismeretlen (valószínűleg a B. semifasciolatus egy változata, mely Kínából és Malajziából származik.)

Testhossz: 7 cm

Természetes élőhely: Természetes környezetben nem található. vizinövényekben gazdag, homokos fenekű vizek.

Viselkedés: Erősen társas, rajokban él.

Táplálkozás: Mindenevő

Szaporítás: Elég könnyű

Medence: Minimum 90 literes

Halnépesség: 90 literre 5-6 hal

Dekoráció: Gyökerek, sűrű növényzet.

Hőmérséklet: 23-25 °C

pH: 7

Keménység: 5-8,5NK°

Várható életkor: 6 év

Nagy népszerűségnek örvend, a szumátrai díszmárna mellett talán az egyik legelterjedtebb faja nemzetségének. Népszerűségét szépségének és könnyű szaporíthatóságának köszönheti.

Egyesek szerint másik két faj keresztezéséből jött létre, Schubert díszhaltenyésztő munkája nyomán.

Teste oldalról kissé lapított. Testhossz 6-7 cm, a hímek valamivel kisebb méretűek, mint a nőstények. A hímek élénkebb színezetűek nőstényeknél. Alapszínük aranyosan vörös, a test felé egyre világosabban. A faroktövet fekete folt díszíti. Vízközt élő halfajok, táplálékukat is ebből a régióból szerzik. Kedvelik az élő eleséget elsősorban a különböző férgeket, szúnyoglárvákat. Száraz eleséget csak szükségből fogyasztják.

Tartásuk egyszerű, igénytelen halfaj. Más díszmárna fajok között jól érzik magukat. Csapatban élő halfaj, szépségük is csak így érvényesül igazán. A minimális akváriumméret, melyben akár kisebb csapatot is tarthatunk 60-80 liter. Kisebb medencében lehetőleg csak párban tartsuk. Tartásukhoz megfelelő a csapvíz és a 23 °C körüli hőmérséklet. Természetesen kedvelik a kristálytiszta, oxigéndús, jól szűrt és szellőztetett vizű medencét. A dús növényt és az általuk nyújtott árnyék természetes búvóhelyként szolgál ennek a szépséges díszmárna fajnak.

Szaporításuk már nem annyira egyszerű feladat, mint a rózsás díszmárnáé, mert nem minden pár hajlandó rögtön elsőre leikrázni. Ívató medencéjük lehetőleg 15 literesnél valamivel nagyobb legyen, melyet közepesen kemény vízzel töltünk fel. A kémhatást semleges körüli értékre állítsuk be, a hőmérsékletet 25-27 °C körülire. A medence egyik felébe tegyünk jávamohát, vagy egyéb mohafajt, esetleg perlonvattát. Ha a kihelyezett pár nem hajlandó leívni cseréljük meg, vagy egy hét intenzív, változatos táplálás után próbálkozzunk újra. Ha sikerül az ívás nem ritka a 200-nál is több ikraszem. Az ivadék 36-40 óra alatt kel ki és további három nap múlva úszik el. Első táplálékuk lehet frissen kelt sórák. Gyorsan fejlődnek és kifejlettkori testnagyságuk előtt már teljesen kiszínesednek. Aki ennek a fajnak tenyésztésével próbálkozik, soha ne felejtse, hogy összeillő tenyészpárral nagyobb sikert érhet el.

A tenyésztés változatai miatt gyakran nehéz megállapítani, hogy ez a halfaj honnan származik. A Barbus „schuberti" valószínűleg a Barbus semifasciolatus egyik változata, mely a kínai és malajziai rizsföldek vizében él, de az is lehet, hogy valóban egy különálló faj. Akárhogy is van, ez az élénk, mozgékony hal könnyen beilleszkedik egy közös akvárium életébe. A hím karcsúbb, mint a nőstény, s egy kékes csíkot visel az oldalán. Szaporítás idején tegyük a leendő szülőket egy 30 literes, szűrővel ellátott, jávai mohával (Vesicularis dubyana) és Ceratophyllummal kibélelt medencébe. Emeljük meg kissé a víz hőmérsékletét, hogy ösztönözzük az ikrarakást, s amikor ez megtörtént, a szülőket azonnal vegyük ki a medencéből, nehogy felfalják a 300-400 ikrát, melyek 30 órával később kikelnek.
Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő