Betta Splendens (A Sziámi Harcoshal) fajtái és gondozásai



Tudományos név : Betta splendens
Magyar név: Sziámi harcoshal
Csoport: Labirint-kopoltyúsok
Származás: Thaiföld, Kambodzsa.
Testhossz: 6-7 cm
Természetes élőhely: rizsföldek
Viselkedés: a hímek nem viselik el egymást.
Táplálkozás: Ragadozó
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 50 literes
Halnépesség: 50 literre 1 hím és 3-4 nőstény
Dekoráció: Gyökerek és sok növény.
Hőmérséklet: 24-28 °C
pH: 6,8-7,5
Keménység: 5,6-11,2NK°

Sziám Harcos Hala... a Betta Splendens. Az akváriumi halak közül az egyik a legkülönlegesebb, legintelligensebb és legérdekesebb. A betta splendens Thaiföld melegebb térségeiből származik, ahol általában a sekély vizű rizsföldek lakói. Ahogy neve is mutatja, a Harcos Hal különösen területvédő természetű, harcias, agresszív. Ez a viselkedés általában a hím bettáknál figyelhető meg.

A modern betta splendens alig hasonlít ahhoz a halhoz, amiből kitenyésztették (és ami vad formában még mindig megtalálható Dél-Ázsiában). A Vad Típusú Betta splendens sokkal rövidebb úszókkal rendelkezik, és kevésbé élénk a színük. A nőstényeket nehezen lehet megkülönböztetni a hímektől.

Fajtársaik jelenlétében a betták gyakran pózolnak. Amikor a hím egy másik hímet lát (legyen az akár a saját tükörképe) a kopoltyúfedőit kimereszti, az uszonyait szélesre tárja hogy megmutassa ellenfelének, milyen nagy, és erős. Ez hamarosan ahhoz vezethet, hogy testével ütlegelni kezdi vetélytársát, megtépi úszóit, ha az nem vonul vissza azonnal. Ez órákon keresztül is tarthat, és csak akkor lesz vége, ha az egyik hím visszavonul, vagy túlságosan sebesült ahhoz, hogy folytatni tudja a küzdelmet. Éppen ezért nem szabad a hímeket egy akváriumban tartani.

Testfelépítése:
Természetük ellenére a betták az akvaristák kedvencei, hiszen élénk színűek, látványosak az úszóik, és van egy különleges képességük: olyan életfeltételek között is életben maradnak, amiket más akváriumi halak már nem bírnának. A betták ugyanis egy különleges légzőszervvel rendelkeznek, a labirintszervvel*, aminek segítségével képesek életben maradni az alacsony oxigénszintű thaiföldi állóvizekben. Ahelyett, hogy a vízből nyerné ki a testének szükséges oxigént, a betta időközönként feljön a felszínre, hogy levegőt vegyen. Ennek a képességnek köszönhetően lehet a bettákat igen kis mennyiségű vízben tartani (a túl kicsi és alaktalan akvárium nem humánus, és hihetetlenül egészségtelen a hal számára).

*A kis zsákra emlékeztető labirintszerv a kopoltyúk felett helyezkedik el, réteges szerkezetű, erekkel sűrűn átszőtt, így a hal által beszippantott oxigént fel tudja dolgozni.

Tartása:
Először is felejtsük el azokat a fél-, egy-literes kis akváriumokat, amiket a boltok úgy hirdetnek, hogy tökéletesen megfelel a bettáknak, és állítják, hogy a betták szeretik a kis akváriumokat. Ez nem csak valótlan állítás, de ezek a "dobozok" a bettákra nézve igen károsak! Az ammónia és nitrát olyan gyorsan felhalmozódik ezekben a konténerekben, hogy a halnak minden nap 100%-os vízcserére lenne szüksége, hogy egészséges maradhasson. Mint minden hal, a betta is szereti körbeúszkálni, felfedezni az akváriumot, és embertelen őt arra kényszeríteni, hogy egész életét egy pohárnyi vízben élje le. 2 liternél kisebb űrtartalmú tárolóban már ne tartsuk!

Ügyelni kell arra, hogy a 4 liter alatti akváriumokban hetente akár többször is kell teljes vízmennyiséget cserélnünk. A 4 liter feletti akváriumok már jobbak, mert ebben az esetben elég hetente 1-2 alkalommal teljes vízcserét csinálni. Minél nagyobb egy akvárium, annál inkább kihúzódhat a vízcserék között eltelt idő (minél nagyobb, annál jobb). A betták igazán jól a kb. 18 literes akváriumokban érzik magukat, melyben van fűtő és szűrő, növények, bújkálók. Itt van helyük úszkálni, felfedezni, melegben tartja őket a fűtő, és tisztán tartja vizüket a szűrő.

Vízparaméterek:
Hőmérséklet: 24-28 °C
pH: 6,8-7,5 (semleges)
Keménység: 5,6-11,2NK° (enyhén/közepesen kemény)

Etetés:
Ami a táplálékot illeti, adhatunk neki élő vagy fagyasztott tubifexet, vörös vagy fekete szúnyoglárvát, artemiát. A száraz tápot is elfogadják, de vitathatatlanul az élő/fagyasztott táplálék a legjobb. Azonban a jóból is megárt a sok, csak óvatosan és mértékkel adjunk enni halainknak, mert a betta hímek könnyen elhíznak.

Szaporodása:
A betta élete egy víz felszínén lebegő "buborék-óvodában" kezdődik. Ezt a habfészket az apa készíti és gondozza. Különleges légzőszervét használva, a hím a levegőt buborék formájában fújja ki száján, és amint ez a buborék távozik, a hal cement-mirigyeiből származó váladékot vesz magához. Ennek köszönhető, hogy a buborékok képesek egymáshoz, illetve növényekhez tapadni, továbbá tartósságágukat is ennek a mirigy-váladéknak köszönhetik. A hím a buborékfészek építését 25-30 fokos vízben kezdi. A habfészek elkészülte után a hím kész az ívásra.



A hím és nőstény betta kapcsolata távol áll az édes romantikától. Ha egy nőstény, ami elúszik a fészek előtt, sexuális téren tapasztalatlan, túl fiatal, vagy rossz kondícióban van, azonnal eliszkol a helyszínről, és ez a hímet üldözésre provokálja. Ez a hajsza a hím agresszív támadásával fejeződhet be. Ha a nőstény nem reagál a hím akciójára, akár meg is ölhetik. Ellenkező esetben a nőstény higgadtan a fészek alá úszik, és elkezdődik az udvarlás. Az udvarlás első szakaszában a hím kifeszíti úszóit, kopoltyúfedelét felemeli és mutogatja a nősténynek. Amikor a nőstény kész a párzásra, fejét lehajtva és úszóit szorosan testéhez szorítva, alázatosan megközelíti a fészek alatt várakozó hímet. A hím ezután, testével ölelésbe szorítja a nőstényt, mely kibocsájtja ikráit, majd a hím megtermékenyíti azokat. Az lepotyogó ikrákat általában a hím (de van hogy a nőstény is) összegyűjti szájában, és a habfészekbe köpi őket. A párzás egészen addig tart, amíg a nőstény vissza nem vonul (vagy el nem üldözik).

A hím az ívás után 3 napig őrzi teljes odaadással a fészket. Szükségük is van az ikráknak a fokozott figyelemre. A betta ikrák nehezebbek a víznél, hajlamosak elsüllyedni. A hím a leeső ikrákat gyengéden elkapja a szájával, és visszaköpi a fészekbe, segít az ikráknak vízközelben maradni. Azért fontos az ikráknak, hogy a felszínhez közel legyenek, hogy a gázcsere végbemehessen, és hogy oxigénelérésük fokozottabb lehessen fejlődésük érdekében. A hím gondoskodása továbbá segít az ikráknak a betegségek, gombák leküzdésében. A rendellenesen fejlődő embriókat az apa megeszi, ezzel is csökkentve az életképtelen utódok számát.

Szaporítása:
A betták szaporításához sok módon hozzá lehet kezdeni. Saját tapasztalataimat osztom most meg:

Amire szükség lesz:
-20 liter feletti akvárium (lassabban koszolódik)
-növények (jávai moha, hínárfélék, puha műnövények)
-bújkáló (a nőstény ide el tud bújni udvarlója elől /nem fontos, ha sok növényt raktunk be/)
-úszó növény, hungarocell vagy nagy kupak (rossz fészeképítő hímeknek segít a habfészket stabilizálni)
-állítható fűtőszál (28-30 fokos víz érdekében)
-szivacsszűrő (a kishalak elúszása után)

Mielőtt beleraknánk a halakat az ívatóba, javasolni szoktam, hogy ismertessük meg halainkat egymással. 2-3 napon keresztül, napi 2x10-15 percre a hímhez lógassuk be pohárban a nőstényt. Ennek köszönhetően nem csak megszokják egymás jelenlétét, de a hímet ösztönzi a habfészeképítésre, a nőstényt az ikratermelésre. Továbbá ezzel a módszerrel megbizonyosodhatunk róla, hogy nőstényünk készen áll-e a párzásra (világos, függőleges sávok jelennek meg oldalán, ha készen áll /világos testszínű nőstény nem csíkozódik!/). A szoktatás alatt elkezdhetjük előkészíteni az ívató-medencét.

Töltsük tele az akváriumot csapvízzel, míg tart az ismerkedés (aljzatot ne rakjunk bele se most, se később! /a leeső ikrákat nem találná meg a hím/). Mire vége a szoktatásnak, állott vizet kapunk, amibe már belekerülhetnek a dekorációk. Helyezzük el a növényeket és a bujkálót, rögzítsük a kupakot/hungarocellt, ha szükséges, végül állítsuk be a fűtőszálat. Ha stabilan elértük a 28-30 fokot, minden készen áll az ívatáshoz, már csak a halak hiányoznak.
Vegyük ki a nőstényt, és a hímet is egy pohárba, majd lógassuk bele őket az ívatóba, hogy megszokják az ívató vizének hőjét. Kb. 10 perc kell a pohárban lévő víznek, hogy átvegye az ívató vizének hőfokát. Bár többen is a hímet szokták kiengedni először, nekem más a taktikám. A nőstényt eresszük szabadon először. Várjuk meg, míg kiúszkálja magát, megjegyzi a bújók helyét. Ha végzett a felfedezéssel és készen áll az ívásra, a hím pohara körül kezd úszkálni, jelzi számunkra, hogy készen áll a hím fogadására. Ekkor eresszük ki a hímet is, és kezdődhet a fogócska. Ne aggódjunk, ha lesznek tépések a nőstényen, vagy a hímen, ez normális. Azonban a túlzott agresszió esetén közbe kell lépnünk, különben elveszíthetjük az egyik halat. Ha az egresszió a normálisnak mondható tartományban marad, hagyjuk halainkat magukra (fél szemmel azért mindig figyeljük őket). Hagyjuk őket estére is egymás mellett. Ha szerencsénk van, másnap a délelőtti órákban már kész a habfészek, és el is kezdhetik az ívást. Azonban ha a rákövetkező két nap sem történik semmi, vegyük ki őket, pihentessük a dolgot kb. egy hétig, aztán próbáljuk újra. Az ívatás alatt lehetőleg minél kevesebbet, vagy egyáltalán ne etessük a halakat, mert nem nagyon szoktak enni ilyenkor, és a lehulló étel bomlása szennyezi a vizet.
Ha befejezték az ívást, ennek jeléül a nőstény elúszik a habfészek alól (vagy elzavarják onnan). Ekkor a nőstényt távolítsuk el az ívatóból. A hímet javasolt benn hagyni az ikrákkal legalább addig, míg a kishalak el nem kezdenek elúszni a fészekből. Ezután az apát már csak stresszelni fogja a kishalak gondozása. Gondoljunk csak bele, mennyire reménytelen a helyzete, mikor 100 ivadékát próbálja a fészekben marasztalni, de azok meg folyton elúsznak.

Ivadékok fejlődése:
Az ikrák 24-30 órával a megtermékenyítés után kikelnek a habfészekben. A pár órás ivadékok a habfészek buborékjain csüngenek. Egy-egy néha lepottyan, ilyenkor eszeveszetten keringve próbál visszajutni a fészekbe. Van, amikor ez sikerül is, de ha nem, a figyelő apuka azonnal ivadéka segítségére siet. Szájába veszi, és felköpi a habfészekbe. (Ne ijedjünk meg, ha a kishal nem úszik vissza, vagy apja nem segít neki visszajutni a fészekbe, nem lesz semmi baja a földön sem /figyeljünk, hogy ilyenkor még ne legyen csiga az ívatóban, amúgy sincs még szükség rá, hiszen nem etetünk/.)
A 80 órás (kb. 3 napos) ivadékok már elég fejlettek ahhoz, hogy búvóhelyet keressenek maguknak, és idejük nagy részét a növények közötti bújkálással töltik. A 14 napos betta már növeszti a labirintszervét, teste már elég erős ahhoz is, hogy áttörje a vízfelszínt, de a labirintszerv oxigénfelvételre még nem képes.
A 21 napon kezd el kialakulni a színezet. A betták életében a 21-től 30 napos korig terjedő szakasz a legkritikusabb. Sok pusztul el attól, hogy nem jut élelemhez, vagy nem megfelelő hőmérséklet, esetleg a hideg vízfelszín-közeli levegőtől. Ha az ívatónk csak félig volt töltve, akkor most elkezdhetjük pótolni a vizet., napi 1-2 liter állott vízzel.
Ekkor elkezdhetünk vízcseréket is alkalmazni. Ha nem rakunk szivacsszűrőt a kishalakhoz, akkor a heti 2x-i vízcsere ajánlott, egyébként elég a heti 1 (20-50% vízmennyiség).
A negyedik hét nagyon fontos mérföldkő a kishalaknak. Elég idősek ahhoz, hogy egyediségük megmutatkozzon mind viselkedésükben, mind színükben. Ekkor észrevehetünk néha ilyesztően nagy méretkülönbségeket. Ez azért van, mert a betta ivadékok, ahogy nőnek, olyan hormont termelnek, mely megakadályozza a többi növekedését (minél nagyobb a hal, annál több hormont termel). A tenyésztők ebben a korban szokták kiszedni a hímeket, hogy ne okozzanak egymásnak kárt a rivalizálás során.
A 3-5 hét körül már láthatunk kishalakat a felszínre jönni levegőért. Ekkor nagyon fontos, hogy a vízfelszín tiszta legyen (ne legyen rajta hártya-szerű réteg), és a vízzel azonos hőmérsékletű legyen, mert máskülönben a kishalak megfázhatnak a hideg levegőtől, és hason úszóvá válhatnak.

Ivadékok etetése:
Az ivadékok addig, míg szikzacskójuk fel nem szívódik, a habfészek buborékjain csüngenek. Onnan tudjuk, hogy felélték szikzacskójuk tartalmát, hogy elhagyják a habfészket. Ez általában a kikelésük utáni 2-3. napon következik be.
Ha már látunk "hal módjára" (vízszintesen) úszó kishalakat, kezdjük el az etetést. Nem szabad abba a hibába esni, hogy ha még vannak a habfészekben csüngő kishalak, nem etetünk, mert ezzel éhhalálra ítélhetjük a már elúszottakat.
Kezdésnek etethetjük őket főtt tojás sárgájával. Főzzünk keményre egy tojást. A sárgájából törjünk le egy kis körömnyi darabkát, majd ezt morzsoljuk bele a kishalak vizébe. Azonban vigyázni kell! A tojás hamar beszennyezi a vizet! Hogy elkerüljük a bomlást, reggel oldjunk fel egy kis tojást a vizükben, majd este takarítsuk fel a maradékot.
Ha nem szeretnénk tojással próbálkozni, akkor bármely száraz bébi-haltáp megteszi, azonban figyelni kell arra, hogy ezek általában túl nagyok a kis bettáknak. Ezt könnyen orvosolhatjuk. Két kiskanál között morzsoljunk szét egy kevés bébi tápot, és ezt szórjuk be a kicsikhez, ezeket az apró szemeket már meg tudják enni.
Esetleg még etethetünk infuzóriával, mikroval, frissen kelt sórákkal (néha még ez is nagy nekik).

Két hetesen a kicsik elég nagyok már ahhoz, hogy megegyék a pár napos sórákot. 2-3 hetes kicsiket naponta 2x max. 3x etethetjük. Ha a későbbiekben száraz táppal is szeretnénk etetni őket, akkor legalább az egyik etetésnél adjunk nekik szárazat, hogy hozzászokjanak. A nap végén a maradékot csővel szívjuk fel az akvárium aljáról, vagy tegyünk be hozzájuk egy almacsigát takarítónak (nem fogja bántani a kishalakat).

4-6 hetesen már megpróbálkozhatunk felnőtt bettáknak való tápok apróbb darabokra vágásával/törésével.

Úszótípusok:
Rövid úszójú (Plakat):


A rövid úszójú bettákat gyakran Plakát-ként is emlegetik. Ezek a halak sokkal agresszívabbak és aktívabbak, mint hosszú úszójú fajtársaik, és igazi fenyegetést jelentenek önmagukra nézve is. Hagyományos és modern formái is ismertek.

A hagyományos plakátok olyan betták, melyek úszói hasonlítanak a vad betta úszóihoz.
A modern plakát a legújabb kiállítási típus. Általában a HM, SD, DT és CT rövid úszós változatai.
Rövidítés: PK

Fátyolúszós (Veiltail):


Ez a leggyakoribb forma, és ha kisállat kereskedésben veszed a bettád, nagy valószínűséggel ilyen úszójú a halad. A farokúszó fátyolként hullik alá a hal mögött. A fátyolúszós gén nagyon erős, ami azt jelenti, hogy ha az ívatni kívánt bettáid közül az egyik fátyolos, a másik pedig például HM (HalfMoon), az utódok nagy valószínűséggel mind fátyolosak lesznek. A fátyolúszósak a szivárvány minden színében megtalálhatóak.
Rövidítés: VT


Szívfarkú (SpadeTail): A szívfarkú nagy valószínűseggel egy rövidebb változata a fátyolúszónak, vagy pedig egy hosszabb verziója a hagyományos plakátnak. Szívfarkúakat plakat-fátyolos párral kaphatunk.
Rövidítés: SpT


Kerekúszójú (RoundTail): Ez egy szimmetrikus úszótípus, ahol a farokúszó lekerekített, ellentétben az éles és egyenes élű úszóval, mely a delta, superdelta és a halfmoon úszó meghatározó eleme. Sok bettát hisznek deltának, vagy szuper deltának, ami valójában kerek úszójú.
Rövidítés: RT


Duplafarkú (DoubleTail):


A bettások kedvencének, a dupla farkú bettának tulajdonképpen két jól elkülöníthető farokúszója van egy helyett. Létezik fátyolos, kerek, koronás, plakát és halfmoon dupla úszójú betta is.
Rövidítés: DT


Delta:


A delta bettának a faroktőnél szűk, majd a vége felé egyre szélesedő farokúszója van, háromszög alakú, legyezőre hasonlít. Bár a kerek úszójú bettákat gyakran összekeverik a delta típussal, az igazi deltáknak egyenes farok-élei vannak, nem pedig kerekek.
Rövitítés: DeT


SzuperDelta:


Egy sokkal extrémebb verziója a Deltának. A Super Delta bettának ugyanolyan háromszög alakú és egyenes élű farokúszója van, de a kifeszített úszó szöge valahol a Delta és a Halfmoon között van. Mikor beszélünk tehát Szuper Deltáról? Akkor, amikor a farokúszónak egyenes élei vannak, de a kifeszített úszó szöge csak éppen hogy nem éri el a 180 fokot, akkor Szuper Deltáról beszélhetünk.
Rövidítés: SD


Félhold (HalfMoon):


A krémek krémje. A halfmoon betta kifeszített farokúszója 180 foknál kezdődik, alakja a "D" betűre emlékeztet. Nincs "170 fokos" halfmoon! Ha a kifeszített úszó akár egy fokkal is kevesebb a 180 foknál, már Szuper Deltáról beszélünk.
Rövidítés: HM


Rózsásfarkú (RoseTail):


A forma akkor alakult ki, mikor a tenyésztők arra törekedtek, hogy minél többfelé ágazó úszó-sugárral* rendelkező HM-eket tenyésszenek. Az eredmény egy olyan hal lett, melynek 4-nél több felé ágazó úszó-sugarai lettek. Néhány példány úszója, ahogy az ágazások egymásra borultak úgy nézett ki, mint egy virágszirom. Ez ihlette a Rózsafarkú elnevezést.
Rövidítés: RT

*Úszó-sugár(Fin-Ray): A betta farkának tövéből sugárszerűen szerteágazó szálak.


Tollfarkú (FeatherTail):


A RoseTail egyik formája, ahol a sugarak elágazásai egy tollra emlékeztető formát alkotnak.
Rövidítés: FT


Fésűs (CombTail): Olyan hal, melynek úszó-sugarai között kevesebb az uszonyfelület, ezzel egy fűrészes hatást kelt. Azokat a fésűsöket, melyek képesek úszóikat 180 fokban kifeszíteni, gyakran nevezik FélNapnak (Halfsun) is. Koronás bettát egy normál cakkozott úszójú bettával leívatva kaphatunk fésűs ivadékokat.


Koronás (CrownTail):


Egy extrém változata a fésűsnek, szelektív tenyészet eredménye. Viszonylag gyakran találkozhatunk a formával a kisállat kereskedésekben. A hímek sokkal aktívabbak hosszú úszójú társaiknál, hiszen kevesebb uszonyfelülettel rendelkeznek. Ritkán van uszonyrothadásuk, és valamivel ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Minden színben és mintázatban megtalálhatóak.
Rövidítés: CT

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő